Hát igen, ha az ember megöregszik, akkor A SZIGET már nem a "kellegyhétegyüttlét" típusú gigamegabulihegyeket jelenti neki, hanem a Gyerekszigetet, ami "kell4hétvégeegyüttlét" típusú és gyerekbulihegyeket jelent. (Persze aki ismer, tudja, hogy sosem voltam hetijegyes A SZIGETEN, sőt, összesen asszem 3x voltam kint... úgyhogy csak jár a szám... ;-)
Szóval ott jártunk, A GYEREKSZIGETEN, múlt szombaton Bíborkáékkal. Biciklivel kb. 15 percre van tőlünk, úgyhogy reggel fél 10 körül már el is indultunk, hogy még a nagy tömeg előtt odaérjünk. Ami persze lehetetlen vállalkozás egy ilyen típusú rendezvényen, de akkor még tényleg kevesebben voltak, mint pár órával később.
Mi most debütáltunk ezen a rendezvényen, szomszédék már rutinrókák voltak. :-) Nekem személy szerint nagyon tetszett, hihetetlen mennyi lehetőség van játékra, kreatívkodásra, pihenésre, tanulásra, fejlődésre... stb. Mármint hogy a gyerekeknek. Nem akarom részletezni, mert meg tudjátok nézni a
honlapon. Nekem egyébként a Túró Rudi gyár volt a kedvencem, bár még nem próbáltuk ki, majd legközelebb... ;-)
(A parton vár rád a Pöttyös Farm és az óriás Túró Rudi gyár, ahol magad készítheted el a Titkos Recept alapján a saját Pöttyös Túró Rudidat. Először meg kell etetned majd fejned a tehenet a friss tejért, amiből a túró készül, majd a tejet forraljuk, hűtjük, erjesztjük, keverjük, pihentetjük, formázzuk és végül még Pöttyös „ruhát” is kap!)
A legtöbb lehetőség azért Lacusnál jóval idősebb gyerekeknek való, a piciknek viszonylag kevés program van, de mondjuk nekik az is elég, ha csak lófrálunk és nézelődünk - így az ott töltött idő nagy részében mi is így tettünk.
A Nestlé-nél a gyerekekbe tömtünk egy kis ingyenjoghurtot, aztán megsimogattuk a nyuszikat és a bárányokat. Utána Lackót beültettem egy elektromos kisautóba, ahova szintén csak nagyok ültek be, mert hogy vezetni is kellett. Szülőt nem engedtek be, így nem volt mit tenni, beküldtem a gyereket egyedül. :-) Igazi nagyfiúként viselkedett, bár látszott, hogy rettenetesen meg van szeppenve. A kisautóban mellé ült egy nagyfiú, aki már tényleg nagy volt és tényleg tudott vezetni, meg csatlakozott hozzájuk egy hosztesz néni.
Így mentek pár kört a pályán, és Lacus meg se nyikkant. Majd mikor a hosztesz néni megkérdezte tőle, hogy akar-e helyet cserélni a nagyfiúval, hogy ő is vezessen (nem tudom mi a rossebnek kérdezte meg, esélye nem volt a pedált elérnie szegénykémnek), akkor hirtelen görbült a száj, és jött a riadt sírás. Akkor kivettem az autóból, és meg is nyugodott. (Egyébként itt is nagyon tetszett, hogy a nagyok csak akkor mehettek vezetni, ha először meghallgattak egy játékos KRESZ oktatást!)
Utána egy darabig csak lófráltunk, nézelődtünk, míg nem rátaláltunk Pöttyösékre, ahol szintén nagyon klassz dolgok voltak. Pl. először szénát kellett gereblyézni a műbocinak, aztán kifejni belőle a vizet, és utána lehetett menni elkezdeni a Túró Rudi gyártását - de persze nem az előbbi alapanyagokból, hanem tényleg az igaziakból!
Ezután mentünk még egy kört a Pöttyös járattal, majd ebédeltünk, és hamarosan hazaindultunk.
Sajnos a hazaút borítékolva volt, hogy az alvás jegyében fog telni, függetlenül attól, hogy hány órakor indulunk el hazafelé. Ki sem értünk a szigetről, Lacus már álomittasan dülöngélt a biciklisülésben. Én meg tekertem mint egy barom, hogy a 15 perces útból lehetőleg 5 perceset csináljak, és minél előbb berakhassam őt az ágyacskájába. Nagyon elfáradtam. :-)
Remélem kijutunk még az idei szezonban a Gyerekszigetre, mert még a felét sem néztük meg, és szerintem remek program, csak bírni kell a tömeget... :-S Ajánlom mindenkinek, aki kisgyerekes programot keres, megéri! ;-)
