Gyerekszáj és szobafogság

Szóval az a helyzet, hogy a január és a február valami brutálisan sikerült a betegségek terén. Januárban azt hiszem 6 napot, februárban pedig hármat sikerült a bölcsiben töltenie kis Lackónak. Kezdetben nem voltak durvák a betegségek, csak a szokásos orrfolyás és köhögés - de a köhögés a nonstop fajtából, éjjel-nappal. Rendszeresen látogattuk az orvosokat, antibiotikumot nem javasoltak. 

Február elején már egészen jól volt, leszámítva az éjszakai köhögést. Ezért kitaláltuk, hogy elzárjuk a szobájában a radiátort (panel lévén ugyanis 27-28 fok van a lakásban - őrület!), mert hogy ilyen melegben a párásító készülék sem volt képes 20-30 %-nál magasabb értékre párásítani (a 10%-ról...). Szóval azt az éjszakát, amikor a hűtést és a magas páratartalmat megvalósítottuk, köhögés nélkül átaludta! A nagy boldogság tartott 2 éjszakán át, mire belázasodott, és azt a betegséget nyúzzuk már 11 napja, antibiotikummal... 

De úgy döntöttem, mentálisan, lelkileg és egyáltalán, hogy március 1-jén új életet kezdünk, addigra megerősödünk testben és lélekben egyaránt, és véget vetünk ennek a rossz szériának. Szurkoljatok, hogy sikerüljön is!

Mert hogy az egy dolog, hogy dolgozni nagyon nehéz így nekem, de számos más hátránya is van ennek az állapotnak: 

- pl. rettenetesen sajnálom szegénykémet, hogy ennyit kell szenvednie betegségek miatt. Hogy pl. amikor egy nagyot nevetne, igazán, jóízűen, akkor az sokszor köhögésbe torkollik, és majd' megfullad.

- vagy pl. úgy veszem észre, hogy nem tesz jót neki a nagyszülők felügyelete. Mármint imád ott lenni náluk, és nyilván a nagyszülők is boldogok, de az a fajta bizonytalanság érzés, ami ezzel jár, az egyáltalán nem jó neki. Nem tudja, hogy mikor melyik nagyszülőnél köt ki, hogy egy órára elmenjek dolgozni, nem tudja, mikor jövök érte, nem tudja, mi lesz a program következő nap... stb. Persze mindig elmondom neki, elmesélem, többször is, hogy mikor mi történik és miért, de ez az állapot nagyon-nagyon bizonytalan ahhoz képest, amit a bölcsiben érez: oda reggel bemegyünk, és uzsonna után hazajövünk, minden nap. Ez kiszámítható és "biztonságos".

Úgyhogy több szempontból is jó volna az állandóság jegyében visszarázódni a normális hétköznapokba...

Közben lemaradtunk persze a bölcsis farsangról, úgyhogy a TÖRPE jelmez el sem készült. Lackó Morgónak öltözött volna - a Hófehérkéből. Ezt ő találta ki, mivel több mint 1 hónapja "szenvedünk" Hófehérke lázban, azaz semmi más mese és játék nem jöhet szóba, csak a Hófehérke. Ha legózunk, akkor a törpék házát építjük meg, ha vonatosat játszunk, akkor Hófehérke vonatozik, ha rajzolunk-festünk, akkor Hófehérkét kell, ha fürdünk, akkor Hófehérke is megy a kádba... és arra a kérdésre, hogy "Hol nézed meg a hófehérkét?" ez a válasz:

Ami fejlődéstani szempontból fontos lehet, az pl. az, hogy már tud egyedül vetkőzni (zokni, nadrág, kabát, sapka, sál...), de öltözni még nem (csak cipőt).

És hát továbbra is hatalmas nagy dumája van, csak sosem írom fel a mondásait... Kettőre emlékszem hirtelen:

• "És elvágtatnak a palotába, vágt, vágt!"  (persze Hófehérkéről és a hercegről van szó)
• "Azért sírok - nem sír, csak ül az asztalnál - mert... öööö... hát nem tudom, de majd mindjárt kiderül."

Vegyes vágott

Azt sem tudom hol folytassam, vagy hol kezdjem újra... Mivel a blog alapvetően olyan műfaj, ahol illik naprakésznek lenni, ezért nagyon nem is révednék már vissza a 1,5 hónappal ezelőtt beharangozott beszámoló irányába. Helyette inkább szólok néhány szót a dolgos hétköznapjainkról. 

A bölcsit nagyon szeretjük továbbra is, a Kutyus csoport létszáma most már majdnem teljes - miután azt hiszem már mindenki beszokott, aki bejelentkezett. Bizonytalanságomat az okozza, hogy vannak olyan csoporttársak, akiket nem is ismerek - mivel mi az első beszokók voltunk, az utánunk következőket már csak az öltözőből ismerjük - ha egyáltalán kiderül, hogy ki hova jár... Na meg onnan, hogy Lackó most már szép kerek történeteket mesél a bölcsis életből, és ezekből néha előkerülnek újabb nevek. Általában olyasmiket mesél, hogy kivel milyen konfliktusa volt: aminek persze mindig az a lényege, hogy ugyanazzal a játékkal akartak játszani, és ezért összekaptak. Mesélte, hogy Zsombit pl. megrángatta és meglökte, meg köpködtek egymásra... persze mi, a naiv szülők, akik csak az otthoni rendeskedvesjólnevelt kisfiukat ismerik, azt hittük, hogy a történet a képzelet szüleménye. Mígnem megkérdeztük Ildit, a gondozónőt, aki tisztázta a helyzetet, és azt mondta, hogy nyugodtan higgyünk el mindent, amit Lackó itthon mesél a bölcsiről, mert ő még nem fantáziál (azóta tudjuk azért, hogy ez így nem igaz, mert igenis fantáziál, és mesél meséket, nem igaz történeteket is). Szóval az a lényeg, hogy vannak már a bölcsiből rossz szokásaink is - ld. köpködés. A helyzet nem súlyos, de kezelendő. A "nem leszek a barátod", "nem játszok veled", "ez az én játékom, ne vedd el" típusú szófordulatok pedig természetesen itthon is a mindennapjaink részévé váltak. Vagyis keményen ráléptünk az intézményes szocializáció útjára. De egyelőre tényleg nem panaszkodom, mert szerintem a mérleg még mindig a pozitívba billen a bölcsi hatásait tekintve (ld. énekek, mondókák, szokások megtanulása).
A szerelmi szálak is alakulgatnak már a csepp emberek körében... Lackó Barbit és Emmát szereti a legjobban állítólag. Emmával már többször megpróbáltak egy ágyban aludni a bölcsiben. :-) (a képen a hát-a-hátnak pozíciót választották, ki tudja miért...)

Barbi iránti szerelme sajnos viszonzatlan, mert Barbi pont az a kislány, aki nem tűri el senkinek a közelségét, barátságát, érintését... stb. - Lackó meg pont így "támad": simogatással! :-) Szóval szegénykémnek már próbáltam mondani, hogy ha Barbi nem szereti a simogatásokat és a közeledését, akkor inkább válasszon másik kislányt, aki örül neki... de hát ugye tudjuk, hogy a szerelem vak... :-) 

A bölcsiben való jelenlétünk és a betegségek miatti itthonlétünk aránya számításaim szerint kb. kétharmad:egyharmad arányú. Talán ez nem is mondható olyan rossznak, mert ennél sokkal durvábbakat is látok, hallok (meg persze sokkal jobbakat is). És hál' istennek nagyon komoly betegségünk nem is volt még mióta bölcsi van, csak a szokásos nátha-köhögés. Köhögés olyannyira, hogy tegnap épp örömünnepet ültem, minek után 6, azaz hat hét után VÉGRE sikerült az éjszakát újra átaludnia, köhögés nélkül! Juppiiii! :-)
A köhögés miatt az elmúlt 1,5-2 hónapban minden este lámpáztuk a fülét az esti mese olvasása közben. Egy idő után már önjáró lett a gyerek.

Újdonság volt Lackó életében mostanában az is, hogy párszor volt velem a dolgozóban. De igazi bevetésen ám, az órámon is, és éles megbeszélésen is jelen volt. Az órámon nem volt gáz a helyzet, mert csak jegymegajánlás és -beírás volt, ami simán kivitelezhető volt vele (elkószált a teremben). A megbeszélést viszont azért időnként félbe kellett szakítani, amikor pl. lerántotta a vezetékes telefont, meg amikor sikítva rohant be a szobába a folyóson őmiatta sikító lányka hallgatók hallatán. :-) De egyébként nagyon türelmesen és rendesen viselkedett, mindenki megdicsérte, és ellátta a már sokszor hallott "NYUGODT GYEREK" bélyeggel. Mondtak olyat is, hogy "úgy néz szigorúan, mint az anyukája", meg hogy "mikor mosolyog, olyan mint te" (é: anyukája). Tényleg? :-)

Az elmúlt napokban pedig már igyekszünk készülődni, hiszen ki sem látunk majd az ünnepekből: születésnap, karácsony, új év. Ez egyelőre azzal jár, hogy állandóan takarítunk itthon... (ld. a képen: könyvespolc takarítása)

Na meg járunk Lacussal kettecskén szuperebbnél szuperebb boltokba ajándékokat vásárolni, amit ő egyébként nagyon élvez - de most még nem írhatom le, hogy hol milyen élmények értek bennünket, mert többen találgatni kezdenének az olvasók közül, hogy vajon mit hoz nekik a Jézuska... ;-)

Terápiás nyaralás

Leszoktam a betegségek hosszas taglalásáról, annak a sajnálatos ténynek köszönhetően, hogy Lackó havonta beteg. Röviden ennek egyre biztosabban az az oka, hogy nagyobb az orrmandulája a kelleténél, ezért nem szellőzik a fülkürt és az egyéb járatok, ezért a váladék sosem ürül ki teljesen és újra és újra begyullad. 2 hete ez olyan formát öltött, hogy úgy megdagadt az orrmandulája és a torokmandulája is, hogy gyakorlatilag alig kapott levegőt, nem tudott aludni, enni, inni, cumizni - csak nagy nehézségek árán. Nem részletezem, de az a lényeg, hogy mindezek mellett és ellenére úgy döntöttünk, hogy nyaralni megyünk. Tekintettel az itthoni őszi időjárásra, kerestünk inkább egy very-very last minute görög utat, és így kerültünk egyik pillanatról a másikra Kréta szigetére.

Lacus érkezésünk utáni másnap már nem horkolt, kapott normálisan levegőt, végigaludta az éjszakát -
vagyis normalizálódott az állapota, és tünetmentes lett. Gyanítom, hogy a sós tengervizes, párás levegő játszott közre a gyors gyógyulásban... 

Egyszóval testileg hamar összejött a nyaralás terápiás hatása, részben Lacus irányában, részben irányunkban is, hiszen végre mi is aludhattunk éjjel. A testi regenerálódást pedig természetesen hamar követte a lelki terápiás hatás is, amely rám nézve már igencsak kellett (- ennek közvetlen környezetem a megmondhatója).

A nyaralás alatt egyébként minden körülmény tökéletes volt: a szállás, a kaja, a tenger, az utazás, a napjaink, és az időjárás is (némi túlzott szélfúvást leszámítva). Szóval tényleg gondtalan és tökéletes kiruccanás volt! De beszéljenek helyettem inkább a képek!

 A TÁJ

 MEGÉRKEZÉS HERAKLIONBA A REPTÉRRE

 HOMOKREPÜLŐ

 "AZ ÉN NEVEM, AZ ÉN NEVEM KUKORICA, KUKORICA JÁNOS..."

 A 11 EURÓS VÍZI JÁRGÁNY, MELYET CSAK A PARTON HASZNÁLTUNK, A FÉRJ LEGNAGYOBB BOSSZÚSÁGÁRA...

 A FÜRDŐNADRÁG A LÉNYEG

 SZÉP GÖRÖG CSÓNAKOK

 LACKÓ MÉRETŰ BARLANGOK - EGYKOR HIPPIK LAKTAK BENNE

 A TENGERPART EGY ÓRIÁSI HOMOKOZÓ

 A NAGY MŰ BY APA

 FUTÁS A TENGERBEN

BULIHULIGÁN

Csak egy kicsit keserű

Az elmúlt egy hétben többször is voltam olyan lelkiállapotban, amit szerettem volna ide a blogra zúdítva megosztani veletek. Így utólag nem bánom, hogy nem tettem, mert most higgadtabb fejjel tudok írni róla, és nem is lesz olyan keserű...

Úgy tűnhet a kedves olvasóknak, hogy mindennapjaink édeni idillben zajlanak, mert mindig csak a vidám és pozitív dolgokról írok. Egyrészt valóban így van, nagyon is pozitív hangulatú és idilli napjaink vannak általában, másrészt pedig nem szeretnék ezen a felületen rendszeresen panaszkodni. De ha betegségek gyötörnek bennünket, akkor elszáll az idill... Mostanában pedig bőven kijutott belőlük.

Kezdődött egy kullanccsal, ami Lacus jobb térdhajlatába fúrta be magát, miután a zsír újonnan megvett fémvázas háti hordozóval kirándulni voltunk a Dera-szurdoknál! A túrázás remekül sikerült, Lacus is nagyon élvezte, a szokásos idill... egészen estig, amikor észrevettük a kis vérszívót. Pánik, internet, YouTube videók a kullancs kiszedéséről, szomszédasszony segítsége, és a kullancs sikeres eltávolítása. (Sosem volt még egyikőnknek sem kullancsa...) Őszintén reméljük, hogy ártalmatlan volt mindkettő (mert ugye sokáig lappanghat még), ugyanis Apa térdhajlatában is volt egy. Azóta már a kullancs elleni védőoltást is mérlegre tettük...

Aztán a következő napon egész nap undorító zöld váladék jött Lackó szeméből. A kamilla kevés volt rá, másnap elvittem orvoshoz: kötőhártya-gyulladás - középfülgyulladás párosítás. "Fincsi!" Előbbi 2-3 nap alatt rendbe jött, utóbbi úgy tűnt, hogy szintén rendbe jött, volt is 2-3 egészséges napunk. Aztán újra fülfájás, köhögés, takony, láz... antibiotikum. Ez zajlik most, hál istennek a 6. éjszakán már tudtunk is aludni, az előtte lévőkön csak 2-3 órát, darabokban... 

Mindez nem is lenne talán annyira szörnyű, mint amennyire az volt, mert hogy közben persze én is megbetegedtem. Torokfájás, 2 napig ízületi fájdalom, és köhögés még mindig. Betegen beteget ellátni igazán nehéz. Ráadásul képtelen volt javulni az állapotom, mert a Lacus betegsége miatt okozott stressz és kialvatlanság nem kimondottan erősítette a szervezetem, annál inkább gyengítette.

Mára már nagyjából jól vagyunk, javulófélben.

A háziorvosunk semmi különöset nem mond, csak hogy Lackó vélhetően érzékenyebb a felső légúti vírusokra. És hogy ne keseredjek el, mert van olyan betege, aki soha nem tünetmentes, magyarán mindig beteg... Sovány vigasz ez, bár kétségtelen, hogy egyéb babás blogokban én is - a miénkhez képest - sokkal rosszabb történeteket olvasok a gyerekek betegségeivel kapcsolatban. De azért látom a másik oldalt is: olyan ismerősünk is akad több is, akinek meg szinte soha nem beteg a gyereke! Szerencsések!
(A mostani vírust egyébként gyanús, hogy a játszócsoportban szedtük össze, mert Gabi, Lacus barátja is beteg lett ugyanígy, mint mi, és pénteken együtt voltunk a játszócsoportban. Gabi szombaton lett beteg, Lacus vasárnap... De igazából lényegtelen is, honnan szedtük, mert nem zárkózhatunk be a lakás 4 fala közé, kell a levegő, a játszótér, a gyerektársaság, és minden ilyesmi...)

Szóval mindennek a sava-borsa a jövőre vetítve pedig az a költői kérdés, hogy: ÉS MI LESZ A BÖLCSIBEN? Vagy profitálunk az eddigi betegségekből, és erősebben megyünk bölcsibe, vagy a nemzetközi helyzet fokozódni fog, és még többet leszünk betegek? Izgalmas jövő áll előttünk, és nyilvánvalóan nehéz és kemény időszakok. Próbálom magam más, lightosabb felfogás felé terelni, a betegségeket nem tragédiaként felfogni, hanem "szükséges rosszként" értelmezni, hiszen ez úgyis elkerülhetetlen, ezért felesleges agyon aggódni magam rajta. Csak nehéz ezt megtenni, amikor egy csepp, magatehetetlen gyermek 39 fokos láza csak 2 kúptól megy le, és majd' 4 órányi szenvedést okoz neki...   

Hát így vagyunk mi ezzel, de hát ha a betegség nem lenne, akkor tényleg csak idill lenne... Ez pedig nem lehet, mert tudjuk, hogy  "az élet olyan, mint egy doboz bonbon..."!

 

Üröm az örömben

A múlt héten mozgalmas hetet szerveztem kettőnknek: voltunk Balatonbogláron, Ringatón, Játszócsoportban, sokat sétáltunk/játszótereztünk a lakótelepen. Szóval tényleg jól teltek a napok. 

Aztán tegnap Esztergomba mentünk el, a kiccsalád. :-) Wellness-ezni akartunk valahol, de nem volt egyszerű a választás. Legyen a hely bababarát, legyen közel, és lehetőleg ne költsük el egy nap alatt a családi vésztartalékokat... Így a káposztásmegyeri Aquaworld kapásból kiesett, más budapesti helyszín meg csak uszodának jó, de az meg nem jó a gyerekkel. Szóba jött még Velence, de aztán Apa rábukkant az esztergomi Aquaszigetre, ami ráadásul bababarát is. Nagyon is! :-) A Lackónak vett 100 forintos belépő ellenében kaptunk egy darab úszópelust, és egy üveg bébiételt. Egyébként meg volt gyerekmedence, Baba-Mama szoba, etetőszék az étteremben, és játszóház a gyerekmedence mellett. Úgyhogy tényleg figyelnek a babás oldalra is. 

A pancsolás nagyon jól sikerült, Lacus hihetetlen módon élvezte! Imádta, ahogy dobáltuk a vízbe, ahogy a maga módján babaúszhatott, rúgta a vizet, két kézzel pancsolta, és az volt a kedvence, amikor a medence széléről (ahová kiültettük) beugorhatott hozzánk! :-) Szóval jó volt, legalább egy kicsit megint kimozdultunk itthonról, és még jól is éreztük magunkat. Persze az már a múlté, hogy mi (ti. a szülők) pihenünk, alszunk a medence partján a nyugágyban, vagy éppen szaunázunk, úszunk... Mert hogy ezeket már nem nagyon lehet megtenni a Lurkó mellett, vagy legalábbis nagy szerencse kell hozzá. Illetve az kellett volna hozzá, hogy mondjuk ő is elaludjon a medenceparton (de esze ágában sem volt), és akkor addig  mi is tudtunk valamit csinálni - persze a gyerekfelügyelet miatt csak felváltva, nehogy túl sokat együtt legyünk! ;-) Na de hát ez így természetes, így változnak a dolgok ha már hárman vagyunk, és nem ketten...

Persze nehogy azt higgyétek, hogy ez a fenti volt az üröm az örömben... Neeem! Hanem az, hogy estére 38,2-es lázat produkált a kicsi Manó, és azóta sincs jól, ma délelőtt is lázas volt, most is alszik... Más tünet egyelőre nincs, picit köhög. Holnap megyünk a doki nénihez. Remélem, gyors lesz a gyógyulás, és az antibiotikumot ezúttal megússzuk. (Alig 2 hete hagytuk abba az előző adagot...) Kicsit el vagyok kenődve, mint minden betegségnél, de azért már sokkal könnyebben veszem az akadályokat ilyen téren, mint amikor először volt beteg... edződöm! :-)

Az a bizonyos gyerekbuli...

(Mielőtt elmesélném azt a bizonyosat, egy kis kitérő helyzetjelentés: kedd óta ismét fogzás (7. fog, bal alsó kettes), takony, köhögés, fülgyulladás és antibiotikum "szépíti" napjainkat. :-( Tök ugyanaz, mint az a hosszantartó őszi betegségünk. De doktornénik szerint - és szerintem is - most talán időben elkaptuk, és hamarabb kilábalunk belőle. A takonyból legalábbis mindenképp. Én a füle miatt aggódom... Nem mellesleg pedig, szinte órára pontosan úgy történt, hogy már gépeltem volna a levelet Stoller Kati néninek, hogy akkor újra belevágnánk a babaúszásba, amikor a gyerek elkezdett folyamatosan prüszkölni... A jóisten valamiért úgy akarja, hogy ne járjunk babaúszásra. Hát így! Majd bepótoljuk ovis korban, biztos el fogom vinni, amilyen korán csak lehet...)

Szóval már sokat utaltam rá, hogy nem csak családi körben ünnepeltük meg Lackó első szülinapját, hanem igazi, nagy gyerekzsúrt is szerveztünk! Tényleg viszonylag nagyra sikeredett: 16 felnőtt és 10 gyerek részvételével. (Ezúton is köszönjük drága barátainknak, hogy eljöttek, és együtt ünnepelhettünk.) 

Persze a 67 négyzetméteres lakásunk igen picinek bizonyult  (volna) ehhez a létszámhoz, arról nem is beszélve, hogy a bérelt légvár sem fért volna el - még a nappaliban sem. Így hát helyszínként Apa dolgozójának egyik irodai helyisége szolgált, ami nem tudom hány négyzetméter, de az alábbi képeken látni fogjátok, hogy szellősen voltunk.

A légvár és a 100 db színes labda beváltotta a hozzá fűzött reményeket, abszolút sikere volt a nagyobb gyerekek körében. Ezen kívül elvittünk egy csomó játékot itthonról is, úgyhogy a gyerekek tényleg nagyon jól elvoltak, jó volt őket nézni, ezért érdemes ilyen bulit szervezni... :-)

Remélem a felnőttek is jól érezték magukat, volt azért a málnaszörp mellett egy kis erős "szilvapárlat" is, meg "folyékony kenyér" és "szőlőlé" is. ;-) Utólag visszagondolva, a pezsgőzés kimaradt, pedig a gyerekpezsgőt is odakészítettük. Na majd legközelebb, végül is ez volt életünk első gyerekbuli szervezése, úgyhogy az ez után következők ennél csak jobbak lehetnek majd! :-) 

A jó minőségű fényképek a Pöttömfotóst dicsérik, a rossz minőségűeket én csináltam. :-)