Csak egy kicsit keserű

Az elmúlt egy hétben többször is voltam olyan lelkiállapotban, amit szerettem volna ide a blogra zúdítva megosztani veletek. Így utólag nem bánom, hogy nem tettem, mert most higgadtabb fejjel tudok írni róla, és nem is lesz olyan keserű...

Úgy tűnhet a kedves olvasóknak, hogy mindennapjaink édeni idillben zajlanak, mert mindig csak a vidám és pozitív dolgokról írok. Egyrészt valóban így van, nagyon is pozitív hangulatú és idilli napjaink vannak általában, másrészt pedig nem szeretnék ezen a felületen rendszeresen panaszkodni. De ha betegségek gyötörnek bennünket, akkor elszáll az idill... Mostanában pedig bőven kijutott belőlük.

Kezdődött egy kullanccsal, ami Lacus jobb térdhajlatába fúrta be magát, miután a zsír újonnan megvett fémvázas háti hordozóval kirándulni voltunk a Dera-szurdoknál! A túrázás remekül sikerült, Lacus is nagyon élvezte, a szokásos idill... egészen estig, amikor észrevettük a kis vérszívót. Pánik, internet, YouTube videók a kullancs kiszedéséről, szomszédasszony segítsége, és a kullancs sikeres eltávolítása. (Sosem volt még egyikőnknek sem kullancsa...) Őszintén reméljük, hogy ártalmatlan volt mindkettő (mert ugye sokáig lappanghat még), ugyanis Apa térdhajlatában is volt egy. Azóta már a kullancs elleni védőoltást is mérlegre tettük...

Aztán a következő napon egész nap undorító zöld váladék jött Lackó szeméből. A kamilla kevés volt rá, másnap elvittem orvoshoz: kötőhártya-gyulladás - középfülgyulladás párosítás. "Fincsi!" Előbbi 2-3 nap alatt rendbe jött, utóbbi úgy tűnt, hogy szintén rendbe jött, volt is 2-3 egészséges napunk. Aztán újra fülfájás, köhögés, takony, láz... antibiotikum. Ez zajlik most, hál istennek a 6. éjszakán már tudtunk is aludni, az előtte lévőkön csak 2-3 órát, darabokban... 

Mindez nem is lenne talán annyira szörnyű, mint amennyire az volt, mert hogy közben persze én is megbetegedtem. Torokfájás, 2 napig ízületi fájdalom, és köhögés még mindig. Betegen beteget ellátni igazán nehéz. Ráadásul képtelen volt javulni az állapotom, mert a Lacus betegsége miatt okozott stressz és kialvatlanság nem kimondottan erősítette a szervezetem, annál inkább gyengítette.

Mára már nagyjából jól vagyunk, javulófélben.

A háziorvosunk semmi különöset nem mond, csak hogy Lackó vélhetően érzékenyebb a felső légúti vírusokra. És hogy ne keseredjek el, mert van olyan betege, aki soha nem tünetmentes, magyarán mindig beteg... Sovány vigasz ez, bár kétségtelen, hogy egyéb babás blogokban én is - a miénkhez képest - sokkal rosszabb történeteket olvasok a gyerekek betegségeivel kapcsolatban. De azért látom a másik oldalt is: olyan ismerősünk is akad több is, akinek meg szinte soha nem beteg a gyereke! Szerencsések!
(A mostani vírust egyébként gyanús, hogy a játszócsoportban szedtük össze, mert Gabi, Lacus barátja is beteg lett ugyanígy, mint mi, és pénteken együtt voltunk a játszócsoportban. Gabi szombaton lett beteg, Lacus vasárnap... De igazából lényegtelen is, honnan szedtük, mert nem zárkózhatunk be a lakás 4 fala közé, kell a levegő, a játszótér, a gyerektársaság, és minden ilyesmi...)

Szóval mindennek a sava-borsa a jövőre vetítve pedig az a költői kérdés, hogy: ÉS MI LESZ A BÖLCSIBEN? Vagy profitálunk az eddigi betegségekből, és erősebben megyünk bölcsibe, vagy a nemzetközi helyzet fokozódni fog, és még többet leszünk betegek? Izgalmas jövő áll előttünk, és nyilvánvalóan nehéz és kemény időszakok. Próbálom magam más, lightosabb felfogás felé terelni, a betegségeket nem tragédiaként felfogni, hanem "szükséges rosszként" értelmezni, hiszen ez úgyis elkerülhetetlen, ezért felesleges agyon aggódni magam rajta. Csak nehéz ezt megtenni, amikor egy csepp, magatehetetlen gyermek 39 fokos láza csak 2 kúptól megy le, és majd' 4 órányi szenvedést okoz neki...   

Hát így vagyunk mi ezzel, de hát ha a betegség nem lenne, akkor tényleg csak idill lenne... Ez pedig nem lehet, mert tudjuk, hogy  "az élet olyan, mint egy doboz bonbon..."!

 

A vidám, a nemvidám és a vegyes

Nagyon rég írtam igazi történetmesélős bejegyzést, de azért, mert ehhez (nekem) kell ihlet és kedv. Hát eljött ez is. :-)

A VIDÁM TÖRTÉNET:
... mely a márc. 15-i hosszú hétvégére nyúlik vissza, amikor is Baselben (Svájcban) jártunk, Lackó keresztanyukáját meglátogatván. Lacus nagyon szerette az ott töltött 5 napot, nem beszélve a repülőútról, a sok új ingerről, és a nagy buliról! ;-) Baselben ugyanis pont most volt az úgynevezett Fasnacht nevű rendezvény, ami a magyar ünnepek közül a farsangra és a busójárásra hasonlít a leginkább. Ahogy a lenti képeket is látjátok, a helyiek különböző maszkokba, és ruhákba beöltözve, klikkekben vonulnak Basel belvárosában, és közben zenélnek! Óriási a zaj, a hangulat, a tömeg és a szemét! A szemét egy jelentős részét a konfetti alkotja, mert boldog boldogtalan dobálja, és amelyik - nem beöltözött - járókelő haján vagy ruháján nincsen konfetti, az nem is autentikus része a városképnek! :-) Így nekünk is jutott, rajtunk is volt elég, és persze Lacus sem úszta meg... olyannyira nem, hogy másnap a pelenkában - egyebek mellett - színes konfetti is volt, amely egyelőre tisztázatlan körülmények között került oda... :-)

Néhány kép az ott töltött napokból:

A NEMVIDÁM TÖRTÉNET:
A keddi délelőttünket a Svábhegyi Gyógyintézetben töltöttük sajnos. 6 héttel ezelőtt jártunk ott allergiavizsgálaton (hál' istennek minden negatív lett) és visszarendelt a doktornő kontrollra, ezért újra el kellett mennünk. A most következő pontokban szeretném megosztani veletek, hogy mi minden miatt tett az intézmény idegbeteggé és dühössé ezen a napon:

• ha hetekkel korábban időpontot kell foglalni, akkor a 9 órára bejelentkezett "beteget" (jelesül minket) ne 11 órakor hívják be, mert ettől a falra tudok mászni! Minek akkor az időpont foglalás?!
• egy - főként - gyermekeket gondozó intézménytől elvárná az ember, hogy ember- és gyerekbarát legyen, vagy legalábbis ergonómikus. A múltkor fel kellett keltenem a babakocsiban alvó kisfiamat, ugyanis nem fér el a babakocsi a folyóson! Na most akkor képzeljétek el azt az 1 m széles folyosót, ahol ezek után 3 (!!!) órát el kell tölteni, más, köhögő, prüszkölő, taknyos gyerekkel együtt. (mikor mi egészségesek vagyunk) Se levegő, se hely, se lehetőség a menekülésre!
• kosz! Törött üvegszekrény a folyosón, hátha vmelyik gyerek nekimegy, vagy csak úgy fogja meg, hogy elvágja a kezét. És nem ma került oda, mert az is tiszta poros volt a sarokban, szóval szerintem már ott áll egy ideje. 
• az orvosok - legalábbis akikkel mi találkoztunk - nem igazán gyerekbarátok. Persze értem én, hogy meg kell vizsgálni a gyereket minden áron, de ha 2 kedves szava sincs a gyerekhez, csak nekiesik a mindenféle műszereivel, akkor ne csodálkozzon, hogy "méregzsák"-ká változik az egyébként szerény kisfiunk. Ugyanis úgy ordított, rugdosott, kapálózott, hogy a doktor úr is- aki emiatt méregzsáknak nevezte - kapott a hasába pár rúgást (mivel a gyerek az én ölembe ült, a dr meg szembe).

Szóval én megfogadtam, hogy IDE TÖBBET NEM MEGYÜNK!!! Remélem, hogy az egészségünk úgy fog szolgálni, hogy nem is rá lesz szükség, vagy ha igen, akkor más ilyen típusú intézményt keresünk, mert ez botrány.

A VEGYES TÖRTÉNET:

A tavaszi időre való tekintettel elővettük a Leviéktől kapott, HALÁLFEJES kardigánt, ami olyan jó meleg, hogy kabát helyett hordjuk. Szerintem hétfő óta viseli Lacus, és hihetetlen hogy minden nap kapunk 1-2-3 megjegyzést az utcán vagy a játszótéren a kardigánra vonatkozóan. Ezek nagy része negatív kontextusba helyezi ezt a ruhadarabot, még ha a kimondott szavak elsődleges jelentése nem is ezt hordozza. Eddig nem zavart, de ma először, így a 4. napon elkezdett zavarni. Egyrészt azért hordjuk, mert kedves emlék, a távolban lévő uncsitesó és a kis családja jut róla mindig eszünkbe. Másrészt tök praktikus, mert tényleg jó kabát helyett ilyen időben. Harmadrészt pedig én tudom, hogy a "zord külső érzékeny belsőt takar" :-) és nem a többi gyerek rémisztgetése végett megy a gyermek ebben az utcára. Nézzétek, így fest a "játszótér réme"! ;-) (Nekem akkor is tetszik, és azért is hordani fogjuk!)