Azt sem tudom hol folytassam, vagy hol kezdjem újra... Mivel a blog alapvetően olyan műfaj, ahol illik naprakésznek lenni, ezért nagyon nem is révednék már vissza a 1,5 hónappal ezelőtt beharangozott beszámoló irányába. Helyette inkább szólok néhány szót a dolgos hétköznapjainkról.
A bölcsit nagyon szeretjük továbbra is, a Kutyus csoport létszáma most már majdnem teljes - miután azt hiszem már mindenki beszokott, aki bejelentkezett. Bizonytalanságomat az okozza, hogy vannak olyan csoporttársak, akiket nem is ismerek - mivel mi az első beszokók voltunk, az utánunk következőket már csak az öltözőből ismerjük - ha egyáltalán kiderül, hogy ki hova jár... Na meg onnan, hogy Lackó most már szép kerek történeteket mesél a bölcsis életből, és ezekből néha előkerülnek újabb nevek. Általában olyasmiket mesél, hogy kivel milyen konfliktusa volt: aminek persze mindig az a lényege, hogy ugyanazzal a játékkal akartak játszani, és ezért összekaptak. Mesélte, hogy Zsombit pl. megrángatta és meglökte, meg köpködtek egymásra... persze mi, a naiv szülők, akik csak az otthoni rendeskedvesjólnevelt kisfiukat ismerik, azt hittük, hogy a történet a képzelet szüleménye. Mígnem megkérdeztük Ildit, a gondozónőt, aki tisztázta a helyzetet, és azt mondta, hogy nyugodtan higgyünk el mindent, amit Lackó itthon mesél a bölcsiről, mert ő még nem fantáziál (azóta tudjuk azért, hogy ez így nem igaz, mert igenis fantáziál, és mesél meséket, nem igaz történeteket is). Szóval az a lényeg, hogy vannak már a bölcsiből rossz szokásaink is - ld. köpködés. A helyzet nem súlyos, de kezelendő. A "nem leszek a barátod", "nem játszok veled", "ez az én játékom, ne vedd el" típusú szófordulatok pedig természetesen itthon is a mindennapjaink részévé váltak. Vagyis keményen ráléptünk az intézményes szocializáció útjára. De egyelőre tényleg nem panaszkodom, mert szerintem a mérleg még mindig a pozitívba billen a bölcsi hatásait tekintve (ld. énekek, mondókák, szokások megtanulása).
A szerelmi szálak is alakulgatnak már a csepp emberek körében... Lackó Barbit és Emmát szereti a legjobban állítólag. Emmával már többször megpróbáltak egy ágyban aludni a bölcsiben. :-) (a képen a hát-a-hátnak pozíciót választották, ki tudja miért...)
Barbi iránti szerelme sajnos viszonzatlan, mert Barbi pont az a kislány, aki nem tűri el senkinek a közelségét, barátságát, érintését... stb. - Lackó meg pont így "támad": simogatással! :-) Szóval szegénykémnek már próbáltam mondani, hogy ha Barbi nem szereti a simogatásokat és a közeledését, akkor inkább válasszon másik kislányt, aki örül neki... de hát ugye tudjuk, hogy a szerelem vak... :-)
A bölcsiben való jelenlétünk és a betegségek miatti itthonlétünk aránya számításaim szerint kb. kétharmad:egyharmad arányú. Talán ez nem is mondható olyan rossznak, mert ennél sokkal durvábbakat is látok, hallok (meg persze sokkal jobbakat is). És hál' istennek nagyon komoly betegségünk nem is volt még mióta bölcsi van, csak a szokásos nátha-köhögés. Köhögés olyannyira, hogy tegnap épp örömünnepet ültem, minek után 6, azaz hat hét után VÉGRE sikerült az éjszakát újra átaludnia, köhögés nélkül! Juppiiii! :-)
A köhögés miatt az elmúlt 1,5-2 hónapban minden este lámpáztuk a fülét az esti mese olvasása közben. Egy idő után már önjáró lett a gyerek.
Újdonság volt Lackó életében mostanában az is, hogy párszor volt velem a dolgozóban. De igazi bevetésen ám, az órámon is, és éles megbeszélésen is jelen volt. Az órámon nem volt gáz a helyzet, mert csak jegymegajánlás és -beírás volt, ami simán kivitelezhető volt vele (elkószált a teremben). A megbeszélést viszont azért időnként félbe kellett szakítani, amikor pl. lerántotta a vezetékes telefont, meg amikor sikítva rohant be a szobába a folyóson őmiatta sikító lányka hallgatók hallatán. :-) De egyébként nagyon türelmesen és rendesen viselkedett, mindenki megdicsérte, és ellátta a már sokszor hallott "NYUGODT GYEREK" bélyeggel. Mondtak olyat is, hogy "úgy néz szigorúan, mint az anyukája", meg hogy "mikor mosolyog, olyan mint te" (é: anyukája). Tényleg? :-)
Az elmúlt napokban pedig már igyekszünk készülődni, hiszen ki sem látunk majd az ünnepekből: születésnap, karácsony, új év. Ez egyelőre azzal jár, hogy állandóan takarítunk itthon... (ld. a képen: könyvespolc takarítása)
Na meg járunk Lacussal kettecskén szuperebbnél szuperebb boltokba ajándékokat vásárolni, amit ő egyébként nagyon élvez - de most még nem írhatom le, hogy hol milyen élmények értek bennünket, mert többen találgatni kezdenének az olvasók közül, hogy vajon mit hoz nekik a Jézuska... ;-)
A szerelmi szálak is alakulgatnak már a csepp emberek körében... Lackó Barbit és Emmát szereti a legjobban állítólag. Emmával már többször megpróbáltak egy ágyban aludni a bölcsiben. :-) (a képen a hát-a-hátnak pozíciót választották, ki tudja miért...)
Barbi iránti szerelme sajnos viszonzatlan, mert Barbi pont az a kislány, aki nem tűri el senkinek a közelségét, barátságát, érintését... stb. - Lackó meg pont így "támad": simogatással! :-) Szóval szegénykémnek már próbáltam mondani, hogy ha Barbi nem szereti a simogatásokat és a közeledését, akkor inkább válasszon másik kislányt, aki örül neki... de hát ugye tudjuk, hogy a szerelem vak... :-)
A bölcsiben való jelenlétünk és a betegségek miatti itthonlétünk aránya számításaim szerint kb. kétharmad:egyharmad arányú. Talán ez nem is mondható olyan rossznak, mert ennél sokkal durvábbakat is látok, hallok (meg persze sokkal jobbakat is). És hál' istennek nagyon komoly betegségünk nem is volt még mióta bölcsi van, csak a szokásos nátha-köhögés. Köhögés olyannyira, hogy tegnap épp örömünnepet ültem, minek után 6, azaz hat hét után VÉGRE sikerült az éjszakát újra átaludnia, köhögés nélkül! Juppiiii! :-)
A köhögés miatt az elmúlt 1,5-2 hónapban minden este lámpáztuk a fülét az esti mese olvasása közben. Egy idő után már önjáró lett a gyerek.
Újdonság volt Lackó életében mostanában az is, hogy párszor volt velem a dolgozóban. De igazi bevetésen ám, az órámon is, és éles megbeszélésen is jelen volt. Az órámon nem volt gáz a helyzet, mert csak jegymegajánlás és -beírás volt, ami simán kivitelezhető volt vele (elkószált a teremben). A megbeszélést viszont azért időnként félbe kellett szakítani, amikor pl. lerántotta a vezetékes telefont, meg amikor sikítva rohant be a szobába a folyóson őmiatta sikító lányka hallgatók hallatán. :-) De egyébként nagyon türelmesen és rendesen viselkedett, mindenki megdicsérte, és ellátta a már sokszor hallott "NYUGODT GYEREK" bélyeggel. Mondtak olyat is, hogy "úgy néz szigorúan, mint az anyukája", meg hogy "mikor mosolyog, olyan mint te" (é: anyukája). Tényleg? :-)
Az elmúlt napokban pedig már igyekszünk készülődni, hiszen ki sem látunk majd az ünnepekből: születésnap, karácsony, új év. Ez egyelőre azzal jár, hogy állandóan takarítunk itthon... (ld. a képen: könyvespolc takarítása)
Na meg járunk Lacussal kettecskén szuperebbnél szuperebb boltokba ajándékokat vásárolni, amit ő egyébként nagyon élvez - de most még nem írhatom le, hogy hol milyen élmények értek bennünket, mert többen találgatni kezdenének az olvasók közül, hogy vajon mit hoz nekik a Jézuska... ;-)
