Képes beszámoló

Viszonylag jó fényképanyagom van, így aztán billentyűzetet ragadtam az új képek és kommentárjaik megosztásához.

I. 2012. március 15. Az Erzsébet-híd budai hídfőjénél csatlakoztunk az ünnepi díszmenethez, és felmentünk velük a Várba, ott egy kicsit bóklásztunk, aztán elindultunk lefelé. Lacust lenyűgözték a huszárok, utána napokig még velük akart találkozni, meg többször kérdezte, hogy a huszárok hol laknak? :-) Be volt neki ígérve a Parlament is, ami - mivel sokat közlekedünk a rakparton* - régóta kedvenc. De sajnos oda már nem volt időnk bemenni, de majd bepótoljuk. 

(* Általában a budai rakpartról nézzük a Parlamentet, ritkán megyünk a pesti oldalon. Múlt héten egyik nap viszont pont a pesti oldalon kellett mennünk, és nagy lelkesedéssel mondom neki a kocsiban, hogy ez most nagyon jó lesz, mert irtó közelről fogjuk látni a Parlamentet. Mikor ott haladtunk az országház mellett, akkor kérdezgetni kezdte, hogy hol a másik Parlament? Mondtam, h nincs másik, csak 1 van, csak a másik oldalról szoktuk nézni... stb. Ő csak kötötte az ebet a karóhoz, és sírósan mondta, hogy "Deee, kettő van! A másik a Lánchíd után következik!" - annyira kétségbe volt esve, hogy a továbbiakban nem próbáltam meg meggyőzni róla, h csak egy van, mert abban teljesen igaza volt, hogy ha a budai oldalon jövünk - ahogy szoktunk - akkor a Lánchíd után következik a "másik Parlament".)

Amikor a márciusi ifjak motoron érkeznek...

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

II. Medvepark

Szörnyű élmény volt, a tömegfóbia határán voltam, rettenetesen frusztrált voltam a milliónyi embertől. A Medvepark így elvesztette hangulatát és varázsát... A gyerekek (Lackó és Bíborka) ugyan jól érezték magukat, de kevéssé érdekelték őket a medvék - inkább a játszótér, a kilátó és a biciklizés.

CoccolinoLackó

Visszatértek a fiúk az erdőből, miután elintézték folyóügyeiket... 

(igen, Lackó is! de erről majd egy új bejegyzésben)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

III. 2012. március 20. 

Felkönyököl az étkező asztalra, és így szól: "Tündérvirág vagyok."

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

III. Parádsasvár

Végre felhasználtuk az ajándékba kapott voucher-ünket (ezúton is köszönjük!) és királyi körülmények között töltöttünk 1,5 napot... Lackónak a fürdőkád, a torony és a medencés lubickolás tetszett a legjobban. 

Napozik (angyalarcú)

 Az előző kép angyalarcúja hirtelen "húdevagány" csávóvá változott...

Zajlik az élet

Jól elmaradtam az elmúlt 3 hétben, mert hát annyira felgyorsultak a napok mióta bölcsi és dolgozó van, hogy néha magam is alig tudom követni. 

Szóval a bölcsivel az a helyzet, hogy jártunk 3 hetet, aztán 1 hét itthon nátha és köhögés miatt, majd 1 hete megint bölcsi. Sírás továbbra sem volt egyszer sem, és a héten már 3 napot volt teljes napot (nem rövidítve sem reggel sem délután), vagyis 8-15.30-ig. Még mindig úgy látom, hogy jól érzi ott magát, szereti a gyerekeket, emlegeti őket itthon is. (Ma pl. Zsombit hívta telefonon játszásiból, és mondta neki, hogy "Gyere bölcsibe!") :-) Úgyhogy nagyon szuper minden, és még mindig úgy tűnik egyelőre, hogy én viselem rosszabbul... Délután alig várom, hogy mehessek érte (mindig 10-15 perccel előbb ott vagyok mint kéne, hátha elhozhatom...), elképesztő módon HIÁNYZIK, és ha itthon maradok dolgozni (vagyis nem megyek be a munkahelyre, mert itthonról is meg tudom oldani a feladatokat), akkor az valami rettenetes! Abban a környezetben lenni egyedül, nélküle, ahol majd' 2 évet minden nap 0-24-ig együtt töltöttünk, hát szóval... nagyon rossz! Úgyhogy itthon dolgozás kilőve, szigorúan megyek a dolgozóba inkább, mert itthon nem bírja a lelkem...

Amit Lackóról a gondozónénije, Ildi állít, azok kb az alábbiak: 

• egész nap énekel és dumál, 
• nagyon cuki, 
• mindenkinek a kedvence és el fogják kényeztetni, 
• általában mindent megeszik és sokat is, 
• néha emleget engem napközben, majd nyugtázza, hogy "Anya mindjárt jön",
• olyan, mint egy papagáj, mert mindent ismétel, amit a többiektől hall,
• általában nagyokat alszik.

A bölcsin kívül pedig szintén sűrű a programunk, mert délutánonként mindig akad vmi elintéznivaló, vagy találkozunk valakivel, vagy hozzánk jön valaki... stb. Csomó fényképem van már felhalmozódva ezekről a délutáni és/vagy hétvégi programjainkról, de azokat majd egy következő bejegyzésben.

Helyettük jöjjön egy PRODUKCIÓÓÓ, azaz mit is jelent az, hogy a kisfiunk egész nap énekel és dumál... hát vmi ilyesmit kell elképzelni! :-)