Szóval az a helyzet, hogy a január és a február valami brutálisan sikerült a betegségek terén. Januárban azt hiszem 6 napot, februárban pedig hármat sikerült a bölcsiben töltenie kis Lackónak. Kezdetben nem voltak durvák a betegségek, csak a szokásos orrfolyás és köhögés - de a köhögés a nonstop fajtából, éjjel-nappal. Rendszeresen látogattuk az orvosokat, antibiotikumot nem javasoltak.
Február elején már egészen jól volt, leszámítva az éjszakai köhögést. Ezért kitaláltuk, hogy elzárjuk a szobájában a radiátort (panel lévén ugyanis 27-28 fok van a lakásban - őrület!), mert hogy ilyen melegben a párásító készülék sem volt képes 20-30 %-nál magasabb értékre párásítani (a 10%-ról...). Szóval azt az éjszakát, amikor a hűtést és a magas páratartalmat megvalósítottuk, köhögés nélkül átaludta! A nagy boldogság tartott 2 éjszakán át, mire belázasodott, és azt a betegséget nyúzzuk már 11 napja, antibiotikummal...
De úgy döntöttem, mentálisan, lelkileg és egyáltalán, hogy március 1-jén új életet kezdünk, addigra megerősödünk testben és lélekben egyaránt, és véget vetünk ennek a rossz szériának. Szurkoljatok, hogy sikerüljön is!
Mert hogy az egy dolog, hogy dolgozni nagyon nehéz így nekem, de számos más hátránya is van ennek az állapotnak:
- pl. rettenetesen sajnálom szegénykémet, hogy ennyit kell szenvednie betegségek miatt. Hogy pl. amikor egy nagyot nevetne, igazán, jóízűen, akkor az sokszor köhögésbe torkollik, és majd' megfullad.
- vagy pl. úgy veszem észre, hogy nem tesz jót neki a nagyszülők felügyelete. Mármint imád ott lenni náluk, és nyilván a nagyszülők is boldogok, de az a fajta bizonytalanság érzés, ami ezzel jár, az egyáltalán nem jó neki. Nem tudja, hogy mikor melyik nagyszülőnél köt ki, hogy egy órára elmenjek dolgozni, nem tudja, mikor jövök érte, nem tudja, mi lesz a program következő nap... stb. Persze mindig elmondom neki, elmesélem, többször is, hogy mikor mi történik és miért, de ez az állapot nagyon-nagyon bizonytalan ahhoz képest, amit a bölcsiben érez: oda reggel bemegyünk, és uzsonna után hazajövünk, minden nap. Ez kiszámítható és "biztonságos".
Úgyhogy több szempontból is jó volna az állandóság jegyében visszarázódni a normális hétköznapokba...
Közben lemaradtunk persze a bölcsis farsangról, úgyhogy a TÖRPE jelmez el sem készült. Lackó Morgónak öltözött volna - a Hófehérkéből. Ezt ő találta ki, mivel több mint 1 hónapja "szenvedünk" Hófehérke lázban, azaz semmi más mese és játék nem jöhet szóba, csak a Hófehérke. Ha legózunk, akkor a törpék házát építjük meg, ha vonatosat játszunk, akkor Hófehérke vonatozik, ha rajzolunk-festünk, akkor Hófehérkét kell, ha fürdünk, akkor Hófehérke is megy a kádba... és arra a kérdésre, hogy "Hol nézed meg a hófehérkét?" ez a válasz:
Ami fejlődéstani szempontból fontos lehet, az pl. az, hogy már tud egyedül vetkőzni (zokni, nadrág, kabát, sapka, sál...), de öltözni még nem (csak cipőt).
És hát továbbra is hatalmas nagy dumája van, csak sosem írom fel a mondásait... Kettőre emlékszem hirtelen:
- "És elvágtatnak a palotába, vágt, vágt!" (persze Hófehérkéről és a hercegről van szó)
- "Azért sírok - nem sír, csak ül az asztalnál - mert... öööö... hát nem tudom, de majd mindjárt kiderül."
