Só(rs)társak

Hétfő óta egy újabb "alternatív terápiával" próbálkozunk Lacus konstansnak tűnő köhögésének mérséklésére, megszüntetésére. Sóbarlangba járunk! 

Az ötlet régóta fogalmazódik bennem, de nem tudtam, hogy melyik, milyen típusú sóbarlangba érdemes menni. Tudtam, hogy van itt egy a lakótelepen, van egy a Minimanónál, meg a Visegrádi utcában... szóval csomó helyen, de vajon melyik mit tud?! Megpróbáltam tájékozódni a neten róla, de végül az az érv döntötte el a sóbarlangok vérre menő csatáját, ami a barátválasztásnál is a döntő érvek egyike: a hely közelsége! Vagyis a lakótelepit választottam, ahova bármikor elsétálhatunk 8 perc alatt. 

Azt ugyanis egyik helyen sem garanátlja nekem senki, hogy a só valamelyik híres külföldi bányából érkezik, meg azt sem, hogy nem kevernek bele fele-fele arányban egy kis asztali sót is. :-) Azt sem garantálja egyik hely sem, hogy ez nekünk használni fog, és meggyógyul tőle a gyerkőc. (Persze ezt miért is garantálná, nem ismeri a kórképünket...) Arról pedig nem is beszélve, hogy minden sóbarlang egy biznisz is egyben, vagyis az ott lévő "hivatalnokok" úgyis azt mondják, hogy ez a legjobb eljárás, ez a legjobb só, ez a legtutibb hely... Hát ilyen körülmények között kellett döntenem, és így maradtam ennél a jelenlegi barlangnál. 

Ami persze cseppet sem barlang, főleg nem egy parajdihoz képest! :-) (Valószínűleg ezért nevezi magát sószobának.) Egy lakótelepi ház aljában lévő üzlethelyiségben kerti székeken ülünk a világoszöld falak között, és azt a sós levegőt szívjuk, amivel egy gép "dolgozik", és ionizált formában a levegőbe juttatja. Közben a gyerekeket figyeljük, akik jönnek-mennek, hogy ne lépjenek egymásra, hanem szépen játszanak (együtt). Leginkább fapadosnak nevezném ezt a helyet, szóval egyáltalán nincs az a "sóbarlangban vagyunk, de jó nekünk"-feeling... 

Na de ártani biztos nem árt, sem Lackónak, sem nekem, szerencsére a pénztárcánk is megengedi, hogy egy 10 alkalmas kúrát mint minimumot végigjárjunk, így most megvan 2 hétre a napi fix programunk. És persze azzal a nem mellékes hozadékkal, hogy megismertünk sorstársakat, akik betegségek, tünetek, kezelések tekintetében hasonló cipőben járnak mint mi. Így legalább csökken az az érzésünk, hogy csak mi vagyunk ilyen kehesek... :-) És egyébként nagyon jó kis csoport jött össze a mi időpontunkban, mert 5-en vagyunk anyukák a gyerekekkel, és 3 gyerek 1 éves, 2 pedig 10 hónapos, úgyhogy nagyon jól megértik egymást a lurkók, és az anyukák is aranyosak. (Nem azok a fajták, akik megsértődnek, ha a gyerekükhöz nyúl egy másik.) Ha már kimaradunk mostanában a Ringatós és a babaúszós közösségekből, legalább szereztünk egy újat. :-) 

Ja, és 40 percet vagyunk a sóban, a gyerekek egész jól eljátszanak, de a végére már türelmetlenek, így az öltözködésnél nagy hisztik vannak. :-) 

Azért milyen jó lenne, ha a parajdi sóbánya közelebb lenne! (a romantikus elvágyódás szólt belőlem...)

A 10. hónap mérlege

Az a bizonyos 10. hónap, amely a betegség jegyében telt... Na de nem is akarok erről írni, mert még most is betegek vagyunk, mindhárman, de úgy döntöttünk, hogy véget vetünk ennek! :-) Ezen a hétvégén kikúrálja magát mindenki, és bízunk benne, hogy pár nap múlva már csak rémálom marad ez az 5. hete tartó betegségsorozat...

Szóval így a 10. hónap végén Lackó 72 cm és 8,4 kg. Nem sokat gyarapodott az elmúlt hónapban, de ez érthető a betegségek miatt.

Viszont már 4 foga van, a felső kettő egyes fog is kibújt. Először a jobb oldali, ami nagyon nehezen és nagyon sokára tört át, de pár nap múlva (mindenféle ínydagadás nélkül) a bal oldali is áttörte az ínyt.

Úgyhogy nagyon megy már a harapás, a kenyérhéját meg ilyesmit olyan aranyosan tudja tépni a fogaival. Szívesen eszik már egyre inkább egyedül a kis kezecskéjével megmarkolva a kajákat. Úgyhogy sokszor kap egészben főtt répát, krumplit, banánt, körtét...stb. szóval úgy, hogy nem nyomom össze neki villával. Egyre többször eszi azt, amit mi. Egyre ritkábban főzök már neki külön, igyekszem olyan kajákat kitalálni, ami neki is ehető. Így evett már velünk húslevest, gulyáslevest, karfiol levest, mindenféle főzeléket, rakott kelkáposztát, bolognai spagettit...stb. Tulajdonképpen már csak az hiányzik az étrendjéből, ami allergizáló lehet (tojásfehérje, tej, méz... stb.) Ellenben megkóstolta a bio kölesgolyót, és nem bír leállni vele. :-) Nagyon szereti! :-)

A mozgásfejlődésben látványos dolgok nem történtek, bár az kétségtelenül tapasztalható, hogy egyre hosszabb ideig tud és akar állni, és egyre lezserebbül. Szinte éppen hogy fogja azt, amit támasztékul választ, de látni és érezni, hogy már alig van rá szüksége, hamarosan el fogja engedni, hogy fogás nélkül állhasson. (Párszor már megpróbálta, nagy seggreülések lettek belőle.) Illetve most már az is nap mint nap látható, hogy kapaszkodva lépeget (oldalaz), pl. végigmegy a kanapé mentén, vagy a polc mentén. Ez legalább 8-10 lépést jelent. Mászni meg iszonyú gyorsan tud, csak úgy riszálja a kis popóját, főleg ha menekül, mert olyan játszunk, hogy "elkaplak"!

Az alvás terén túl sok jóról nem tudok beszámolni, mert a betegség miatt az elmúlt 5 hétre visszatekintve egy kezemen meg tudom számolni, hány átaludt éjszakánk volt... Sajnos a köhögés vagy a szortyogó orrocska, sőt, esetenként fogzás miatti fájdalmak mindig felébresztették/felébresztik éjjel. De bízom benne, hogy ez is helyreáll napokon belül.

Viszont változnak a nappali alvási szokások. Sok olyan napunk volt az elmúlt hetekben, amikor már csak egyszer aludt, dél körül, egy jó nagyot (2-2,5 órát). De ennek előfeltétele, hogy ne hajnali 6-kor keljen, hanem legalább fél 7-kor, vagy az után. Mindenesetre, nekem nagyon tetszik ez a fajta napirend, mert bár csak egy alvásidő van, amikor "szabad" vagyok, de 2 órát legalább értelmesen el tudok tölteni a tennivalóimmal, mert a félórás alvások alatt lehetetlenség volt bármit is csinálni.

Ja, és még egy: elkezdtem már több mint 1 hónapja mesét olvasni neki elalváskor. Egész hamar és ügyesen meg is szokta, és el tudott aludni rá. De aztán elkezdődött a betegség, és akkor ugye megint sokat volt kézben, hiszen sokat sírdogált, szenvedett, és így a meseolvasásra való elalvásra újra kell kondicionálnom majd, ha meggyógyultunk...

(Az értelmi fejlődésről most nem írok a mérlegben, mert pár napja volt róla egy külön bejegyzés, de egyébként most ez az a terület, ami napról napra újat hoz.)

Végezetül hadd meséljem el, hogy tegnap azzal koronáztuk meg a hónapfordulót, hogy LackóMackó bemutatta, hogyan tud egyedül, kapaszkodás nélkül állni! Két kézzel fogta a labdát, és terpeszben állt egyedül legalább 5 másodpercig. :-) (Sajnos lefényképezni nem sikerült, mert annyira váratlan volt a szituáció.) 

Ide költöztünk

A kezdetektől fogva nem szerettem a blog.hu admin felületét, mert iszonyú felhasználóbaráttalan. :-) (Nincs is ilyen magyar szó.) Szóval rendkívül körülményes volt a szerkesztő felület, és a sablon meg annyira sablon, hogy csak html-lel lehet belenyúlni, amiből tudok ugyan néhány parancsot, na de nem akartam kiképezni magam ebből. 

Arról nem is beszélve, hogy szegény olvasóimat, akik esetleg kommentelésre afdták volna a fejüket, pláne kikészítette a kommenthez kötődő hosszas és felesleges regisztráció. Na ez meg aztán végképp felhasználóbaráttalan volt! :-)

Szóval régóta terveztem a költözést, de nem volt időm összerakni egy újat. (Ez sincs még kész.) A távolabbi terv pedig a saját domain lett volna, de még addig sem jutottam el időhiány miatt. 

No mindegy, remélem itt is olvasni fogtok minket, rólunk, és azt is remélem, hogy a kommentelés lehetőségének leegyszerűsödése fellendíti majd a kommentelési statisztikákat! Hajrá mindenki, további jó blogolást! ;-)

Hamarosan jövünk az izgalmas 10. hónap mérlegével!