Aranyos mondások és kedves érzések

• "Anya, a Klíma Centrumban* az a baj, hogy túl sokat csörög a telefon. Az oviban az a baj, hogy túl sokan vagyunk. Itthon viszont nincsen semmi baj." 

* Klíma Centrum = Apa dolgozó helye

• Válasz arra a kérdésre, hogy inkább fiú vagy inkább lány testvért szeretne-e majd egyszer: "Inkább legyen kislány, mert ha kisfiú, akkor nem lehet a feleségem." 

• A maximális együttérzés megnyilvánulása az egyik legjobb barát iránt: "Én nem megyek soha többé ebbe a gonosz oviba, mert Andris nem ehet gyümölcsöt, mert kifúrták a fogát. Én soha többé nem megyek ebbe az oviba, ha Andris nem ehet gyümölcsöt."

Csavaranya

Nézegetjük, hogy a Bob mesteres pizsamáján milyen szerszámok vannak: kalapács, harapófogó... stb. no meg ott van egy csavar, és mellette egy csavaranya.

A: - Képzeld el, ezt úgy hívják, hogy "anya". (mutatva a pizsamán lévő csavaranyára) A csavarhoz tartozik, arra kell rátekerni.

L: - Jó, akkor a csavart meg úgy hívják, hogy "Lacus". (mutatva a pizsamán lévő csavarra)

:-)))

Vajon meddig tart?

Minden egy őszbe hajló, szeptember 22-i napon kezdődött a Margitszigeten... Lacus akkor volt hajlandó először lóra ülni, és Zsuzsit, a pónit érte ez a kiemelt megtiszteltetés. 

Sosem erőltettük a lovaglást, sosem erőszakoskodtunk, hogy üljön föl, csak annyit tettünk, hogy 2-3 havonta kijártunk egy csobánkai lovardába nézelődni, lovalakat etetni, cicákat simogatni... stb. Mert hogy mit tegyen egy panelgyerek, hol ismerkedjen házi állatokkal az állatkereten kívül - hát gondoltuk egy autentikus lovardai környezet csak jó lesz rá, hogy élőben is lásson állatokat, és meg merjen simogatni akár egy cicát is. Itt szeretett bele Íziszbe, aki egy fehér póniló. Azóta minden lovat - a szerepjátékok közben - Ízisznek nevez, pedig az elmúlt alig két hónapban ült már Luigi-n, Bajnokon, Rico-n, Zsuzsin, Jenna-n, Sárgán és Junior-on is (talán nem hagytam ki senkit).

Talán a videók is visszaadják egy kicsit, hogy amikor a lovon ül, fülig ér a szája és nagyon boldog. Az nem látszik, de mi látjuk élőben, hogy Lackó kellemesen el is társalog mindegyik, számára idegen lovász bácsival, aki vezeti őket.

 A ló neve: Sárga, a lovas: PL

 Igazán csinos

A ló neve: Luigi, a lovas még mindig PL

 Segít bevezetni Rico-t az istállóba

 Ismerkednek

Pufferolnak

Ahogy az egyik videón hallatszik is, édesapja igazi magyar embert szeretne faragni kisfiából (hiszen ahogy a mondás is tartja: "lovas nemzet a magyar"), úgyhogy ha rajta múlik, Lackó rendszeresen fog lovagolni járni. Bízzunk be, hogy az ő lovak iránti szerelme sem múlik el egyhamar!

Aranyköpések és lemaradt képek

Apa: Fele dió a tiéd, fele az enyém.
Lackó: Jó, akkor döntetlen.
_______________________________________________________________________________
Anya oroszlán szerepben kergeti Lackót, mire ő így szól: "Ne legyél oroszlán, legyél IGAZI anya!"
_______________________________________________________________________________
Anya: És mi lett a kishalakkal, amiket fogtatok? 
Lackó: Betettük a vödörbe, és az egyiket elvitte egy madár, egy másik meg, mire visszamentünk, megpusztult örömében.
_______________________________________________________________________________
Lackó: Nem vagyok kicsi, nagy vagyok, de annyira még nem, hogy dolgozni menjek. 
_______________________________________________________________________________

A rapper srác a térről - ő vette így fel a sapkát.

Nem ők vannak a ketrecben, csak úgy tűnik! :-)

 Dupla bicikli

 A negyedik fej

 Keresem a megfelelő esküvői öltözéket egy ruhaboltban

Keresztanyura így mosolygok

Legközelebb várhatóan hihetetlen csinos esküvői képekkel jelentkezünk...! Nézzetek majd vissza! ;-)

Dalban mondom el

Még mindig nagyon szeret énekelni, még mindig nagyon szép a hangja hozzá, és most már zenél is mellé. :-) Honnan örökölte?!





Ezt az utolsót csak és kizárólag Papp Márta és családja kedvéért! ;-)

Bölcsődei ballagás - képes beszámoló

Nagyon jól sikerült az idei bölcsődei év zárása, amelyért köszönet illeti a teljes bölcsőde személyzetét. Kiváló volt a közös program, amit az udvaron éltünk át, és jó hangulatú volt a csoportszobában is a búcsúzkodás és a terefere.  :-) 

Hihetetlen gyorsan eltelt egy év, hiszen nagyon élénken él bennem az a pillanat, amikor a beszoktatás egyik délutánján elsírtam magam Ildikó (a gondozónő) előtt, mondván, hogy ez nagyon nehéz, és én inkább nem is akarom... Most is fáj néha a szívem, de tudom, hogy a kisfiam jó helyen van, hogy szeretet veszi körül, és ami a legfontosabb, hogy ő is nagyon jól érzi magát a Kutyus csoportban. Ezért soha nem múló hálával tartozom a gondozónőinknek, Ildikónak és Edinának, akik megteremtik nap mint nap azt a hangulatot, amiért a gyerekeknek öröm és élmény bemenni. Hálás a szívem, hogy ebben a bölcsiben, és ebben a csoportban maradhatunk még egy évet. Igaz, most változik majd a helyzet, mert a kisfiam hirtelen a nagyok közé lép elő, és mellette fognak sírni a kicsik, az újak. (Ez biztosan megnehezíti majd a helyzetét némileg.) Ráadásul sok barátja is elmegy a csoportból, hiszen a most óvodába lépőkkel barátkozott a leginkább, de mindezek ellenére bízom benne, hogy a jövő év is jól fog telni, és barátokra lel majd a régiúj és a teljesen új gyerekek között is. 

 Program 1: Gyurmázás

 Program 2: Lufikutya készíttetés

 Program 3: Kapjuk el a szappanbuborékot!

 Program 4: Horgásszunk!

 Program 5: Bábjáték (Bogyó és Babóca: A barátság)

 Program 6: Nassolás (együtt a Kutyus csoport)

 Program 7: Próbáljunk meg csoportképet készíteni, de úgyis mindig elmegy valaki 

(fekete pólóban Edina, fehérben Ildikó - a csoport gondozónői)

Program 8: Nem tudok leállni... :-) 

(már üres volt a bölcsi, de Andris és Lackó nem bírt jóllakni ropival)

Merre van az arra?

Van az úgy, hogy a szülő ember elkezd azon filozofálni és gondolkodni, hogy milyen személyiségű a gyereke, mit lehetne belőle kihozni, és hogyan fog tudni boldogulni az életben ezzel a személyiséggel... Főleg akkor gondolkozunk el ilyesmin, amikor tanúi vagyunk egy-egy gyerekek közötti konfliktusnak, és látjuk, hogy mennyire nagyon különbözőek.

Lackó személyiségének jellemzésébe nem megyek bele mélyen, mert akik olvasnak minket, vélhetően jól ismerik a szüleit. :-) Ennek következtében sejthető, hogy milyen a gyerek: önzetlen, jószívű, szerény, visszahúzódó, alázatos - mindezt mi csak úgy szoktuk magunk között összefoglalni, hogy TÚL JÓ, TÚL RENDES ehhez a világhoz... Mindez a játszótéren úgy nyilvánul meg, hogy odamegy a másik gyerekhez, és megkérdezi tőle (!), hogy elveheti-e az x játékot, hogy kipróbálhassa. (Akinek van gyereke, tudja, hogy a legtöbb csak megy és elveszi, nem udvariaskodik - de ez persze egy darabig életkori sajátosságuk is.) Aztán ha valamit kérnek tőle, gondolkodás nélkül odaadja. Ha pedig elveszik tőle a játékot, hagyja magát, és keres magának helyette egy másik játékot - okos enged, szamár szenved elven. 

Nem akarok abba a mélységbe se belemenni, hogy a mai világban milyenek az emberek, és kik érvényesülnek... De egy biztos, általában nem az olyan személyiségek, mint Lacus. Persze ezzel nem "temetni" akarom a gyerekünk jövőjét, és azt állítani, hogy belőle nem lesz semmi, mert túl rendes... Szó sincs erről! Egyszerűen csak foglalkoztat a kérdés, hogy vajon szükséges volna-e nevelési stratégiát váltanom, és arra tanítanom, hogy ő is vegye el, hogy ő is üssön oda, hogy ő is legyen önző és törtető. A kutya azonban azt hiszem ott van elásva, hogy ha szükséges is lenne, személyiségemből adódóan képtelen lennék a fentiekre nevelni... Így viszont egyelőre rosszul esik, hogy annak ellenére, hogy ő a rendes(ebb), mégis ő marad mindig alul: őt cibálják, őt nyaggatják, őt leckéztetik... - mert kicsi (termetre) és mert túljó. Hát hol van itt az igazság? 

Ui.: Mielőtt bárki kétségbe esne, semmi komoly nem történt, csak a héten túl sok volt neki a konfliktusa, amit én is láttam, ezért a friss élményekből táplálkozó bejegyzés. De azért nem kell őt félteni, mert vissza tud vágni, csak nem eléggé... ha mást nem, hát azt mindenképp meg kell tanítanunk neki, hogy védje meg magát! Jól gondolom?