Rosszaság és időzített bomba

Még nem is meséltem, hogy meglátogattuk azt a kis barátunkat, akiről a blog egy korábbi bejegyzésében említést tettem. KisKoppány akkor még csak a pocakban volt, maholnap viszont már 6 hónapos lesz. Végre, betegségek ide vagy oda, összehoztunk egy találkozót. KisKoppány nagyon cuki kisfiú, nagyon szép és nyugodt baba. Jelenlétünkkor nagy esemény zajlott az életében, ugyanis életében először megette a reszelt almát! Nagy dolog ez kérem, egy 5 és fél hónapos életében! :-)

Lackó milliószor elmondta a délután folyamán, hogy "baba", de persze magával a babával még nem sok mindent tudott kezdeni, sokkal inkább a játékaival, amiket előszeretettel megkaparintott (ha hagytuk) és persze meg is kóstolt. 

Nagyon finom ebéddel vártak minket a vendéglátóink, szóval tényleg egy szuper délutánt töltöttünk ott! Csak egyetlen egy dolog miatt éreztem rosszul magam (és utólag Apa is beszámolt róla, hogy ő is így érezte). Mert hogy az a helyzet, hogy Lackóban most a megismerési motiváció tombol! Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy MINDENT, amit elér, megfog és általában szájba is vesz. Tök mindegy, hogy ez konnektor, szemcsepp, papírzsepi, párologtató, polifoam, BÁRMI! Na most mi már megszoktuk, és persze a veszélyesekről (ld. konnektor) leszoktatjuk, na de egy olyan helyen, ahol NINCS gyerek, vagy KISEBB a gyerek, mint Lackó,  egyrészt nincs el- és lezárva semmi, másrészt pedig mindez úgy tűnik, úgy tűnhet, hogy ÁTOK ROSSZ gyerekünk van! Pedig nem (annyira :-), csak egyszerűen minden érdekes neki, és mindent meg akar tapasztalni! Szóval végig az a gyötrő gondolat volt bennem, hogy KisKoppány családja biztos azt hiszi, hogy milyen rossz gyerek ez a Lacus! Mert az ő kisfiuk még ott marad, ahol leteszik, és csendesen, nyugodtan elgügyög (gyönyörű korszak!). Az is lehet persze, hogy vendéglátóink fejében nem fordult meg ez a számunkra gyötrő gondolat, de ha mégis, akkor csak azt üzenem nekik innen csendben, hogy Koppány is lesz ilyen, mint Lackó most! :-) És szeretnénk, ha akkor majd eljönnének hozzánk, hogy Koppány is szétpakolhassa a mi lakásunkat! ;-)

Kocc!

 

 "De szeretnék én is a járókán belül lenni!"

 KisKoppány

 Kontakt 1

Kontakt 2

No, az időzített bombáról meg csak annyit, hogy holnap lesz egy hete, hogy Lacus megkapta a 15 hónaposoknak járó kötelező védőoltást (rubeola, mumsz, kanyaró), és minden ismerős azt mondta, hogy ez a lázasodós oltás. Az oltás utáni 5-10. napon várható a láz, amit mi 7. napja várunk... Az óra ketyeg, de a bomba egyelőre nem robban. Persze azt se bánnám, ha elmaradna a robbanás...

Hamarosan beszámolok az új hobbinkról, és videjóóó is lesz! ;-)

A lufik hete

Csupa olyan dolog történt a héten, amitől többet vártunk, de mégsem lett az, ami...

Először is, részt vettünk a MüPa-ban a karácsonyi Ringatón. Míg bejutottunk a terembe, ahol a foglalkozást tartották, kétszer is elvették a kedvemet az egésztől. Először a parkolóházban akasztott ki az ember, aki igazi köcsög módjára közölte velem, hogy "csak egy kicsit van rossz helyen, hölgyem!". Mondta ezt úgy, hogy minek után nem volt bérletem a parkolóházba, ezért a jegyes sorompóhoz álltam, de szerinte a bérleteshez kellett volna... Most akkor nem ő a hülye, aki hülyeséget ír ki?

Aztán jött az "ajtónálló" fiatal srác, aki ellenőrizte a ringatós belépőjegyeket. Nekünk internetről nyomtatott jegyünk volt, de mivel minden színházba így szoktunk menni, ezért nem gondoltam, hogy itt ki kell váltani a pénztárban a nyomtatott jegyet normálisra. (mellesleg ez óriási baromság, minek ennyi papírt pazarolni?!) Szóval az "ajtónálló" suhanc is igazi köcsög hangon közölte velem, hogy "legközelebb ki kell váltani a jegyet a pénztárban"... Miért nem tudnak az emberek normális hangnemben beszélni egymással?!

Na ilyen remek előzmények után kezdődött el a Ringató foglalkozás... ami szintén nem tetszett annyira, mint ahogy azt vártam. (Tudom, én vagyok a hibás, minek vannak elvárásaim...) Én azt hittem, hogy karácsonyibb lesz a hangulat - mondjuk egy kis dekorációval, vagy csupán azzal, hogy több karácsonyi dalt énekelünk. Jó, azért nem volt rossz, csak Lackó sem volt a topon, elég álmos volt, úgyhogy nem nagyon lehetett vele játszani. De azért örülök, hogy elmentünk, legalább volt program, meg Bíborkáékkal is együtt voltunk egy kicsit. :-)

A másik fontos történés az volt a héten, hogy Lacus oltást kapott. Már 8 hónappal ezelőtt is dilemmáztam róla, hogy vajon kell-e nekünk a pneomococcus oltás vagy sem... Akkor úgy döntöttünk, hogy nem kell. Aztán itt az őszi 2 hónapig tartó betegségsorozat végén a doktornénink megint említette, hogy mi lenne ha mégis megkapná... Nem volt erőszakos, nem győzködött továbbra sem (ezt tisztelem benne). Érveltünk, beszélgettünk róla... Apa továbbra sem akarta, én meg igen. Hetekig nem döntöttünk ismét... aztán én úgy döntöttem, hogy döntök, és kapja meg ezt az ingyenes oltást, mert talán kivédhetők vele a felsőlégúti betegségek. De nem szeretnék belemenni megint az érvelésbe. Inkább elmesélem, hogy tökre izgultam már órákkal azelőtt, hogy a doktornéni jött volna oltani. Tiszta izgalom voltam, hogy mi lesz, hogy sírni fog, hogy fájni fog neki... stb. (Nem tudom egyébként, hogy miért, mert az eddigi oltásoknál sem volt semmi, de mondjuk akkor még picike volt, most meg már azért nagyon értelmes...) Na de ez a lufi is eldurrant, mert semmi különös nem volt. A szúrásnál felsírt a gyöngyöm, de sztem csak meglepődött. Pár perc alatt megvigasztalódott, aztán már bohóckodott is tovább, és barátkozott a doktornénivel. Úgyhogy be van oltva a pneomococcusok ellen is.

És ha már a lufiknál tartunk, volt még egy: csütörtökön Ákos koncerten voltunk Apával, mert adakoztunk Böjte Csaba testvérnek és árváinak... Aki olvas, tudja, hogy családilag nagy becsben tartjuk Ákos munkásságát! :-) Ez továbbra is így van, de ez a koncert most nem durrant akkorát, mint amilyenre számítottunk...

Hát így telt eddig a hetünk, nem tudom, hogy a hétvége tartogat-e még lufikat, de meglátjuk. Készülünk a karácsonyra, és a SZÜLINAPRA! :-) Ja, meg az uncsitesók fogadására, mert végre - hosszú évek után újra - együtt karácsonyozhatunk a Bátyámékkal, és így Lackó is az uncsitesóival! Alig várom a jövő hetet!!! :-)