Gyerekszáj és szobafogság

Szóval az a helyzet, hogy a január és a február valami brutálisan sikerült a betegségek terén. Januárban azt hiszem 6 napot, februárban pedig hármat sikerült a bölcsiben töltenie kis Lackónak. Kezdetben nem voltak durvák a betegségek, csak a szokásos orrfolyás és köhögés - de a köhögés a nonstop fajtából, éjjel-nappal. Rendszeresen látogattuk az orvosokat, antibiotikumot nem javasoltak. 

Február elején már egészen jól volt, leszámítva az éjszakai köhögést. Ezért kitaláltuk, hogy elzárjuk a szobájában a radiátort (panel lévén ugyanis 27-28 fok van a lakásban - őrület!), mert hogy ilyen melegben a párásító készülék sem volt képes 20-30 %-nál magasabb értékre párásítani (a 10%-ról...). Szóval azt az éjszakát, amikor a hűtést és a magas páratartalmat megvalósítottuk, köhögés nélkül átaludta! A nagy boldogság tartott 2 éjszakán át, mire belázasodott, és azt a betegséget nyúzzuk már 11 napja, antibiotikummal... 

De úgy döntöttem, mentálisan, lelkileg és egyáltalán, hogy március 1-jén új életet kezdünk, addigra megerősödünk testben és lélekben egyaránt, és véget vetünk ennek a rossz szériának. Szurkoljatok, hogy sikerüljön is!

Mert hogy az egy dolog, hogy dolgozni nagyon nehéz így nekem, de számos más hátránya is van ennek az állapotnak: 

- pl. rettenetesen sajnálom szegénykémet, hogy ennyit kell szenvednie betegségek miatt. Hogy pl. amikor egy nagyot nevetne, igazán, jóízűen, akkor az sokszor köhögésbe torkollik, és majd' megfullad.

- vagy pl. úgy veszem észre, hogy nem tesz jót neki a nagyszülők felügyelete. Mármint imád ott lenni náluk, és nyilván a nagyszülők is boldogok, de az a fajta bizonytalanság érzés, ami ezzel jár, az egyáltalán nem jó neki. Nem tudja, hogy mikor melyik nagyszülőnél köt ki, hogy egy órára elmenjek dolgozni, nem tudja, mikor jövök érte, nem tudja, mi lesz a program következő nap... stb. Persze mindig elmondom neki, elmesélem, többször is, hogy mikor mi történik és miért, de ez az állapot nagyon-nagyon bizonytalan ahhoz képest, amit a bölcsiben érez: oda reggel bemegyünk, és uzsonna után hazajövünk, minden nap. Ez kiszámítható és "biztonságos".

Úgyhogy több szempontból is jó volna az állandóság jegyében visszarázódni a normális hétköznapokba...

Közben lemaradtunk persze a bölcsis farsangról, úgyhogy a TÖRPE jelmez el sem készült. Lackó Morgónak öltözött volna - a Hófehérkéből. Ezt ő találta ki, mivel több mint 1 hónapja "szenvedünk" Hófehérke lázban, azaz semmi más mese és játék nem jöhet szóba, csak a Hófehérke. Ha legózunk, akkor a törpék házát építjük meg, ha vonatosat játszunk, akkor Hófehérke vonatozik, ha rajzolunk-festünk, akkor Hófehérkét kell, ha fürdünk, akkor Hófehérke is megy a kádba... és arra a kérdésre, hogy "Hol nézed meg a hófehérkét?" ez a válasz:

Ami fejlődéstani szempontból fontos lehet, az pl. az, hogy már tud egyedül vetkőzni (zokni, nadrág, kabát, sapka, sál...), de öltözni még nem (csak cipőt).

És hát továbbra is hatalmas nagy dumája van, csak sosem írom fel a mondásait... Kettőre emlékszem hirtelen:

• "És elvágtatnak a palotába, vágt, vágt!"  (persze Hófehérkéről és a hercegről van szó)
• "Azért sírok - nem sír, csak ül az asztalnál - mert... öööö... hát nem tudom, de majd mindjárt kiderül."

A vidám, a nemvidám és a vegyes

Nagyon rég írtam igazi történetmesélős bejegyzést, de azért, mert ehhez (nekem) kell ihlet és kedv. Hát eljött ez is. :-)

A VIDÁM TÖRTÉNET:
... mely a márc. 15-i hosszú hétvégére nyúlik vissza, amikor is Baselben (Svájcban) jártunk, Lackó keresztanyukáját meglátogatván. Lacus nagyon szerette az ott töltött 5 napot, nem beszélve a repülőútról, a sok új ingerről, és a nagy buliról! ;-) Baselben ugyanis pont most volt az úgynevezett Fasnacht nevű rendezvény, ami a magyar ünnepek közül a farsangra és a busójárásra hasonlít a leginkább. Ahogy a lenti képeket is látjátok, a helyiek különböző maszkokba, és ruhákba beöltözve, klikkekben vonulnak Basel belvárosában, és közben zenélnek! Óriási a zaj, a hangulat, a tömeg és a szemét! A szemét egy jelentős részét a konfetti alkotja, mert boldog boldogtalan dobálja, és amelyik - nem beöltözött - járókelő haján vagy ruháján nincsen konfetti, az nem is autentikus része a városképnek! :-) Így nekünk is jutott, rajtunk is volt elég, és persze Lacus sem úszta meg... olyannyira nem, hogy másnap a pelenkában - egyebek mellett - színes konfetti is volt, amely egyelőre tisztázatlan körülmények között került oda... :-)

Néhány kép az ott töltött napokból:

A NEMVIDÁM TÖRTÉNET:
A keddi délelőttünket a Svábhegyi Gyógyintézetben töltöttük sajnos. 6 héttel ezelőtt jártunk ott allergiavizsgálaton (hál' istennek minden negatív lett) és visszarendelt a doktornő kontrollra, ezért újra el kellett mennünk. A most következő pontokban szeretném megosztani veletek, hogy mi minden miatt tett az intézmény idegbeteggé és dühössé ezen a napon:

• ha hetekkel korábban időpontot kell foglalni, akkor a 9 órára bejelentkezett "beteget" (jelesül minket) ne 11 órakor hívják be, mert ettől a falra tudok mászni! Minek akkor az időpont foglalás?!
• egy - főként - gyermekeket gondozó intézménytől elvárná az ember, hogy ember- és gyerekbarát legyen, vagy legalábbis ergonómikus. A múltkor fel kellett keltenem a babakocsiban alvó kisfiamat, ugyanis nem fér el a babakocsi a folyóson! Na most akkor képzeljétek el azt az 1 m széles folyosót, ahol ezek után 3 (!!!) órát el kell tölteni, más, köhögő, prüszkölő, taknyos gyerekkel együtt. (mikor mi egészségesek vagyunk) Se levegő, se hely, se lehetőség a menekülésre!
• kosz! Törött üvegszekrény a folyosón, hátha vmelyik gyerek nekimegy, vagy csak úgy fogja meg, hogy elvágja a kezét. És nem ma került oda, mert az is tiszta poros volt a sarokban, szóval szerintem már ott áll egy ideje. 
• az orvosok - legalábbis akikkel mi találkoztunk - nem igazán gyerekbarátok. Persze értem én, hogy meg kell vizsgálni a gyereket minden áron, de ha 2 kedves szava sincs a gyerekhez, csak nekiesik a mindenféle műszereivel, akkor ne csodálkozzon, hogy "méregzsák"-ká változik az egyébként szerény kisfiunk. Ugyanis úgy ordított, rugdosott, kapálózott, hogy a doktor úr is- aki emiatt méregzsáknak nevezte - kapott a hasába pár rúgást (mivel a gyerek az én ölembe ült, a dr meg szembe).

Szóval én megfogadtam, hogy IDE TÖBBET NEM MEGYÜNK!!! Remélem, hogy az egészségünk úgy fog szolgálni, hogy nem is rá lesz szükség, vagy ha igen, akkor más ilyen típusú intézményt keresünk, mert ez botrány.

A VEGYES TÖRTÉNET:

A tavaszi időre való tekintettel elővettük a Leviéktől kapott, HALÁLFEJES kardigánt, ami olyan jó meleg, hogy kabát helyett hordjuk. Szerintem hétfő óta viseli Lacus, és hihetetlen hogy minden nap kapunk 1-2-3 megjegyzést az utcán vagy a játszótéren a kardigánra vonatkozóan. Ezek nagy része negatív kontextusba helyezi ezt a ruhadarabot, még ha a kimondott szavak elsődleges jelentése nem is ezt hordozza. Eddig nem zavart, de ma először, így a 4. napon elkezdett zavarni. Egyrészt azért hordjuk, mert kedves emlék, a távolban lévő uncsitesó és a kis családja jut róla mindig eszünkbe. Másrészt tök praktikus, mert tényleg jó kabát helyett ilyen időben. Harmadrészt pedig én tudom, hogy a "zord külső érzékeny belsőt takar" :-) és nem a többi gyerek rémisztgetése végett megy a gyermek ebben az utcára. Nézzétek, így fest a "játszótér réme"! ;-) (Nekem akkor is tetszik, és azért is hordani fogjuk!)

Hétköznapi (buli)hangulatok

Manapság nem történnek velünk különösebb nagy dolgok, éljük a mindennapi életünket... jövünk-megyünk, ügyintézünk, vásárolunk, játszóterezünk, ismerkedünk... stb. A hideg ellenére sokat vagyunk a levegőn, mert a lakás kezd "kicsi" lenni a lehetőségek tárházát illetően. A szabadban pedig nagyon sok érdekes dolog van egy 14 hónapos számára: lehet(ne) szemetet szedni, galambokat kergetni, kutyákat/néniket/bácsikat követni, nagyokat esni a szkafanderhez hasonlító overálban, autókat/bicikliket/repülőket bámulni, homokot és kavicsot enni, és hát persze a játszótéren mindenféle játékkal játszani. Én rendszeresen kockára fagyok a szabadban, hiába veszem fel lassan már az összes ruhámat... egyébként én szeretem a telet (is) - főleg, ha síelni megyünk! - de azért most már nekem is elfogyott a türelmem így február 28-án... Leginkább azért, mert mire felöltözünk mindketten, hogy lemenjünk az utcára, az min. fél óra, és min. ötször leizzadok, mire a gyereket elkapom, hogy még egy pulóver... még egy nadrág... még a sapka... nyugi kisfiam, már csak órák kérdése és indulunk... Szóval tele van ezzel a hócipőm!

 Így kezdődik minden "beöltözés" - ilyen cukin ráfekszik mindig az overálra, 

mikor leteszem a földre

Valószínűleg már Lackó is meglehetősen unja ezt a hideget, mert a tavasz- (vagy inkább nyár-) várás jeléül előszedte a Thomasos medencét a szekrényből, amit persze fel is fújtunk. Nagy sikere van a medencének így víz nélkül is, remekül elszórakozunk vele, de mennyivel jobb lenne már az erkélyen, vízzel játszani vele...

A medencés történethez hozzátartozik, hogy Thomasban (vagy inkább Thomas-szal) utazunk pár hete. Ugyanis kinéztük, hogy az m2-n még adják a régi jó Tévé Macit Paprikajancsival. :-) Ennek annyira megörültünk, hogy 13,5 hónap tévé tilalom után a gyerek nézhet tévét, de kizárólag csak az esti mesét, Tévé Macival. Akit egyébként imád, úgy meg tud neki örülni, mikor felbukkan, hogy nagyon! No és hétköznap minden este Thomas a gőzmozdony az egyik mese. Amit persze egyáltalán nem néz végig Lackó, mert ahhoz még kicsi, viszont remek jó zenéje van a mesének, jól lehet rá táncizni! (És közben angolul tanulni, mert a dalszöveg karaoke-san olvasható angol nyelven.)


Mint említettem, vásárolgatni is rendszeresen járunk, így került a gyerek a bevásárlókosárba. :-) Ja, egyébként Intersparban, Tescoban, és hasonló helyeken jókat szoktunk berregve ralizni a bevásárlókosárral, ugyanis a Kislegény olyankor abban ül. Sokan furcsán néznek ránk, de mi jól szórakozunk. (Múltkor egy ismerős köszönni is alig akart - biztos azért, mert nagyon berregtünk.)

Nem, ilyen gyerek nem kapható a bevásárlóközpontban, én sem ott vettem

Újdonság az életünkben, hogy Lacus reggeli és esti italát, ami eddig tápszerszerű, junior italnak nevezett valami volt, elkezdtük kiváltani igazi tehéntejjel (már amennyire a bolti tej igazinak nevezhető - ezért igyekszünk mindig házi tejet venni). Nagyon szereti, sima tej, NO KAKAÓ! :-) Ilyen bajusza lesz tőle, nézzétek!

Hát így mennek a hétköznapok, csupa móka és kacagás mostanában. :-) Már csak azért is, mert 1-2 hete elkezdődött az igazi produkciók korszaka! Olyan műsorokat vág le Lacus, hogy mi csak ülünk, és a hasunkat fogjuk a nevetéstől! Nagyon nehéz ezeket videóra venni, de próbálom, hogy megoszthassam veletek!