Hétköznapi (buli)hangulatok

Manapság nem történnek velünk különösebb nagy dolgok, éljük a mindennapi életünket... jövünk-megyünk, ügyintézünk, vásárolunk, játszóterezünk, ismerkedünk... stb. A hideg ellenére sokat vagyunk a levegőn, mert a lakás kezd "kicsi" lenni a lehetőségek tárházát illetően. A szabadban pedig nagyon sok érdekes dolog van egy 14 hónapos számára: lehet(ne) szemetet szedni, galambokat kergetni, kutyákat/néniket/bácsikat követni, nagyokat esni a szkafanderhez hasonlító overálban, autókat/bicikliket/repülőket bámulni, homokot és kavicsot enni, és hát persze a játszótéren mindenféle játékkal játszani. Én rendszeresen kockára fagyok a szabadban, hiába veszem fel lassan már az összes ruhámat... egyébként én szeretem a telet (is) - főleg, ha síelni megyünk! - de azért most már nekem is elfogyott a türelmem így február 28-án... Leginkább azért, mert mire felöltözünk mindketten, hogy lemenjünk az utcára, az min. fél óra, és min. ötször leizzadok, mire a gyereket elkapom, hogy még egy pulóver... még egy nadrág... még a sapka... nyugi kisfiam, már csak órák kérdése és indulunk... Szóval tele van ezzel a hócipőm!

 Így kezdődik minden "beöltözés" - ilyen cukin ráfekszik mindig az overálra, 

mikor leteszem a földre

Valószínűleg már Lackó is meglehetősen unja ezt a hideget, mert a tavasz- (vagy inkább nyár-) várás jeléül előszedte a Thomasos medencét a szekrényből, amit persze fel is fújtunk. Nagy sikere van a medencének így víz nélkül is, remekül elszórakozunk vele, de mennyivel jobb lenne már az erkélyen, vízzel játszani vele...

A medencés történethez hozzátartozik, hogy Thomasban (vagy inkább Thomas-szal) utazunk pár hete. Ugyanis kinéztük, hogy az m2-n még adják a régi jó Tévé Macit Paprikajancsival. :-) Ennek annyira megörültünk, hogy 13,5 hónap tévé tilalom után a gyerek nézhet tévét, de kizárólag csak az esti mesét, Tévé Macival. Akit egyébként imád, úgy meg tud neki örülni, mikor felbukkan, hogy nagyon! No és hétköznap minden este Thomas a gőzmozdony az egyik mese. Amit persze egyáltalán nem néz végig Lackó, mert ahhoz még kicsi, viszont remek jó zenéje van a mesének, jól lehet rá táncizni! (És közben angolul tanulni, mert a dalszöveg karaoke-san olvasható angol nyelven.)


Mint említettem, vásárolgatni is rendszeresen járunk, így került a gyerek a bevásárlókosárba. :-) Ja, egyébként Intersparban, Tescoban, és hasonló helyeken jókat szoktunk berregve ralizni a bevásárlókosárral, ugyanis a Kislegény olyankor abban ül. Sokan furcsán néznek ránk, de mi jól szórakozunk. (Múltkor egy ismerős köszönni is alig akart - biztos azért, mert nagyon berregtünk.)

Nem, ilyen gyerek nem kapható a bevásárlóközpontban, én sem ott vettem

Újdonság az életünkben, hogy Lacus reggeli és esti italát, ami eddig tápszerszerű, junior italnak nevezett valami volt, elkezdtük kiváltani igazi tehéntejjel (már amennyire a bolti tej igazinak nevezhető - ezért igyekszünk mindig házi tejet venni). Nagyon szereti, sima tej, NO KAKAÓ! :-) Ilyen bajusza lesz tőle, nézzétek!

Hát így mennek a hétköznapok, csupa móka és kacagás mostanában. :-) Már csak azért is, mert 1-2 hete elkezdődött az igazi produkciók korszaka! Olyan műsorokat vág le Lacus, hogy mi csak ülünk, és a hasunkat fogjuk a nevetéstől! Nagyon nehéz ezeket videóra venni, de próbálom, hogy megoszthassam veletek! 

Szavakat keresek

Alább az ígért videók, a teljes repertoár igénye nélkül... :-)

Egyperces

Kékestető, 1014, sípálya melletti vendéglátó ipari egység. 

Úgy lépek be, hogy gyermekem sírdogál, mert éhes. Sírása átlagos hangerejű, szerintem nem fülsüketítő, és még kevésbé hisztis. Leülök vele egy székre, és elkezdem kibontani magunkat a nem kevés téli síruházatból. A mellettünk lévő kis körasztalnál egy 8-9 év körüli fiúcska üldögél, egyedül. Látom rajta, hogy szenved, de még nem sejtem, hogy mitől. 10 másodperc múlva kiderül, ugyanis igen ingerülten így szól hozzám: 

- Csináljon már vele valamiiit, hogy ne sírjon! - közben befogja mindkét fülét, és rettenetesen szenvedő arcberendezését még szenvedőbbé változtatja. 

Erre én kissé mérgesen nézek rá, majd a meglepetéstől csak ennyit tudok szólni: 

- Mindjárt, de nem olyan egyszerű az, ahogy te gondolod. 

És közben elszámolok magamban háromig, hogy ne osszam ki a kisfiút, hiszen nem ő tehet róla, hanem a szülei (akik most sem voltak ott).

Aztán eszembe jut a könyvek könyvének egyik bölcsessége: "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!"

Újra itt vagyok

Nagyon régen nem írtam, aminek számos oka van. Először volt egy 10 napos betegségünk, amiből 7 nap nem volt valami vidám 39 fokos lázzal, így inkább teljesen befordultam, semmint hogy a blogra írtam volna. Aztán lassacskán rendbe jött a KisManó, és el tudtunk menni 3 napra a Mátrába síelni egy baráti családdal , ami tök jól sikerült. Aztán közben voltak határidős feladataim, amik a géphez ülésemkor elvették a lehetőséget a blogírástól. Pedig kettő bejegyzés is el van mentve az utóbbi 2 hétből, de egyiket sem tudtam befejezni, és közzétenni. Na de az a lényeg, hogy el kell keserítenem azokat, akik már abban reménykedtek, hogy végre eggyel kevesebb oldalt kell az RSS olvasójukban tárolni. :-) Mert a blog nem zár be, csak átalakul . :-)

Szóval a rendszeres olvasóknak biztosan feltűnt, hogy leszoktam a korábban havi fordulókon írt helyzetjelentésekről, azaz a "mérlegről". Ez nem a véletlen műve, hanem egyszerűen azt gondoltam, hogy most már azért nem feltétlenül történnek havonta olyan nagymértékű változások, mint az első életévben. Ezért mostantól inkább kampányszerűen fogok írni a fejlődésről.

Azt hiszem még nem is meséltem korábban, hogy milyen sokat tud "beszélni" ez a kis Manó.

• anya = anya
• ata = apa
• mama = mama
• papa = papa
• tete = teteje, kupak, fedő
• tiktak = falióra, karóra
• nene = néni, illetve minden ember, aki az utcán megy
• adda = labda
• alma = alma
• hamma = ennivaló
• bloá = kaka, büdös
• mijá = cica
• eheh = kutya
• tááártááár = varjú
• tátá = kacsa (ti. hápháp)
• ssssz = kígyó
• höhöööö = bagoly (ti. huhúúúhu)

És hogy milyen sokmindent meg is ért, talán még azt sem említettem, mert hogy mára már minden utasítást, kérést megért, de tényleg mindent! A legemlékezetesebb számomra, amikor kb. 3 hete éppen teregettem, és persze ő is ott téblábolt. Mondtam neki, hogy menjen, és hozzon a mosógépből ruhát nekem, hogy azt is ki tudjam teríteni. Kicsit nézett, gondolkodott, aztán elindult... majd 1 perc múlva megjelent 2 zoknival a kezében, amit valóban a mosógépből hozott. Nagyon meglepődtem, és nagyon megdicsértem. Ezért még vagy négyszer fordult, és mindig hozott vmilyen teregetnivaló ruhadarabot, és azóta szinte minden teregetésnél segít nekem ily módon.

Vagy a tegnapi meglepetés pedig az volt, hogy a megtalálta a nálunk lévő unokatesóm sálját, kicsit hurcolta, majd a nyakába tette. Sosem tanította neki direkt senki, hogy ez itt sál, ezt tesszük a nyakunkba. Csupán onnan tudja, hogy én tényleg egész nap dumálok neki, folyamatosan kommentálom, hogy mikor mit csinálunk,  mi történik, vagy mi fog történni. Így az öltöztetések közben tanulta meg a testrészeket is, és gondolom azt is, hogy szoktam mondani vmi ilyesmit: "még a sálat felvesszük, és indulhatunk" - és közben a nyakára tekerek egy kötött izét. :-)
Szóval lehet, hogy az olvasóknak nem nagy csoda mindez, amit fent részleteztem, de számomra az! Részben azért, hogy ennyire fogékony, részben pedig azért, hogy tényleg mennyire figyel egész nap minden apró részletre, hogy megtanulhassa! Elképesztő az egész... és az is, hogy utána hova jut(hat) az érdeklődése, a motivációja, a tanulási képessége pl. fiatal felnőtt korában. Majd igyekszünk, hogy jó irányba menjenek a dolgok...

A fényképezésről szinte leszoktunk, ahhoz képest, hogy az első félévben naponta kb 20 képet készítettünk Lackóról. De azért 1-1 érdekesebb pillanatot most is meg tudok osztani veletek.

 Igazi fiús ágyneművel, esti rosszalkodás az ágyban

 Egy heti betegség miatti "szobafogság" alatt már nem tudtunk mit játszani, csak ilyeneket...

 Anya síkesztyűjében

 Anya próbálja felöltöztetni a kis gengsztert

  Csini pizsi

Cicát lesnek a mátrai házikó teraszán

Hamarosan beszélős videókkal jelentkezünk, csak még "gyártás" alatt vannak... ;-)