Játszócsoport

A játszócsoport olyan, mint a bölcsi (ovi), azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a szülők is jelen vannak. :-) 9-12-ig lehet ott lenni, és a bölcsis/ovis napirendet követi a délelőtt. Vagyis 10 órakor kapnak a gyerekek inni vmilyen gyümölcslét, aztán fél12 körül egy kis mondókás torna következik, majd kézmosás és ebéd. Kis csepp asztaloknál, csepp székekkel. :-) Ebéd után pedig mindenki megy haza, aludni! Illetve ilyenkor még tesznek a gyerekek egy halvány próbálkozást arra, hogy újra játékba fogjanak (Lackó is), de már annyira fáradt(ak) eddigre, hogy csak sírdogálás, és esés-kelés lesz belőle. Szóval ez ilyen bölcsi előkészítő, ha lehet így mondani. 

Rengeteg sok játék van, olyanok, amilyenek itthon nincsenek. Sok a hely is, szóval nem vagyunk zsúfoltan, pedig 10-12 gyerek mindig szokott lenni (plusz 1-1 szülő hozzá).

Mivel egyébként fizetős a dolog (1000 ft / alkalom), ezért egy héten egyszer szoktunk elmenni. De Lacus nagyon szeret ott lenni, könnyen feloldódik az idegen hely ellenére, egyből megy játszani. És tényleg nagyon elfárad, ebéd előtt már alig bírok vele, de azért még az ebédet meg szoktuk várni, mert azt ügyesen meg is eszi.

Gondolom feltettétek a kérdést magatokban, hogy akarom-e bölcsibe vinni Lacust? Hát, a kérdésre nem egyszerű a válasz, mert persze akarni nem feltétlenül akarom, és tartok is tőle. De azért jelentkeztünk, hátha felvesznek. Ha igen, akkor sem biztos, hogy minden nap vinni fogom, attól függ majd, hogy mi lesz a munkahelyemen, munkahelyemmel. Sok bizonytalan kérdés van még ekörül, és nehéz a különböző súlyos szempontokat mérlegelni, és aztán kemény döntéseket hozni. Hát meglátjuk, de addig is élvezzük a játszócsoport előnyeit! :-)

(A képek mobiltelefonnal készültek, azért ilyenek...)

A vidám, a nemvidám és a vegyes

Nagyon rég írtam igazi történetmesélős bejegyzést, de azért, mert ehhez (nekem) kell ihlet és kedv. Hát eljött ez is. :-)

A VIDÁM TÖRTÉNET:
... mely a márc. 15-i hosszú hétvégére nyúlik vissza, amikor is Baselben (Svájcban) jártunk, Lackó keresztanyukáját meglátogatván. Lacus nagyon szerette az ott töltött 5 napot, nem beszélve a repülőútról, a sok új ingerről, és a nagy buliról! ;-) Baselben ugyanis pont most volt az úgynevezett Fasnacht nevű rendezvény, ami a magyar ünnepek közül a farsangra és a busójárásra hasonlít a leginkább. Ahogy a lenti képeket is látjátok, a helyiek különböző maszkokba, és ruhákba beöltözve, klikkekben vonulnak Basel belvárosában, és közben zenélnek! Óriási a zaj, a hangulat, a tömeg és a szemét! A szemét egy jelentős részét a konfetti alkotja, mert boldog boldogtalan dobálja, és amelyik - nem beöltözött - járókelő haján vagy ruháján nincsen konfetti, az nem is autentikus része a városképnek! :-) Így nekünk is jutott, rajtunk is volt elég, és persze Lacus sem úszta meg... olyannyira nem, hogy másnap a pelenkában - egyebek mellett - színes konfetti is volt, amely egyelőre tisztázatlan körülmények között került oda... :-)

Néhány kép az ott töltött napokból:

A NEMVIDÁM TÖRTÉNET:
A keddi délelőttünket a Svábhegyi Gyógyintézetben töltöttük sajnos. 6 héttel ezelőtt jártunk ott allergiavizsgálaton (hál' istennek minden negatív lett) és visszarendelt a doktornő kontrollra, ezért újra el kellett mennünk. A most következő pontokban szeretném megosztani veletek, hogy mi minden miatt tett az intézmény idegbeteggé és dühössé ezen a napon:

• ha hetekkel korábban időpontot kell foglalni, akkor a 9 órára bejelentkezett "beteget" (jelesül minket) ne 11 órakor hívják be, mert ettől a falra tudok mászni! Minek akkor az időpont foglalás?!
• egy - főként - gyermekeket gondozó intézménytől elvárná az ember, hogy ember- és gyerekbarát legyen, vagy legalábbis ergonómikus. A múltkor fel kellett keltenem a babakocsiban alvó kisfiamat, ugyanis nem fér el a babakocsi a folyóson! Na most akkor képzeljétek el azt az 1 m széles folyosót, ahol ezek után 3 (!!!) órát el kell tölteni, más, köhögő, prüszkölő, taknyos gyerekkel együtt. (mikor mi egészségesek vagyunk) Se levegő, se hely, se lehetőség a menekülésre!
• kosz! Törött üvegszekrény a folyosón, hátha vmelyik gyerek nekimegy, vagy csak úgy fogja meg, hogy elvágja a kezét. És nem ma került oda, mert az is tiszta poros volt a sarokban, szóval szerintem már ott áll egy ideje. 
• az orvosok - legalábbis akikkel mi találkoztunk - nem igazán gyerekbarátok. Persze értem én, hogy meg kell vizsgálni a gyereket minden áron, de ha 2 kedves szava sincs a gyerekhez, csak nekiesik a mindenféle műszereivel, akkor ne csodálkozzon, hogy "méregzsák"-ká változik az egyébként szerény kisfiunk. Ugyanis úgy ordított, rugdosott, kapálózott, hogy a doktor úr is- aki emiatt méregzsáknak nevezte - kapott a hasába pár rúgást (mivel a gyerek az én ölembe ült, a dr meg szembe).

Szóval én megfogadtam, hogy IDE TÖBBET NEM MEGYÜNK!!! Remélem, hogy az egészségünk úgy fog szolgálni, hogy nem is rá lesz szükség, vagy ha igen, akkor más ilyen típusú intézményt keresünk, mert ez botrány.

A VEGYES TÖRTÉNET:

A tavaszi időre való tekintettel elővettük a Leviéktől kapott, HALÁLFEJES kardigánt, ami olyan jó meleg, hogy kabát helyett hordjuk. Szerintem hétfő óta viseli Lacus, és hihetetlen hogy minden nap kapunk 1-2-3 megjegyzést az utcán vagy a játszótéren a kardigánra vonatkozóan. Ezek nagy része negatív kontextusba helyezi ezt a ruhadarabot, még ha a kimondott szavak elsődleges jelentése nem is ezt hordozza. Eddig nem zavart, de ma először, így a 4. napon elkezdett zavarni. Egyrészt azért hordjuk, mert kedves emlék, a távolban lévő uncsitesó és a kis családja jut róla mindig eszünkbe. Másrészt tök praktikus, mert tényleg jó kabát helyett ilyen időben. Harmadrészt pedig én tudom, hogy a "zord külső érzékeny belsőt takar" :-) és nem a többi gyerek rémisztgetése végett megy a gyermek ebben az utcára. Nézzétek, így fest a "játszótér réme"! ;-) (Nekem akkor is tetszik, és azért is hordani fogjuk!)

Az aktuális kedvenc képem

 

Az aktuális kedvenc játék

Olcsó, egyszerű kis játék, de a finommotorikát nem kíméli. :-) Mikor megvettük, kb. 2 héttel ezelőtt, Lackó nem tudott vele játszani, mi horgásztunk. Azt hittem, sok hónap múlva lesz csak képes az önálló horgászásra, mert ez olyan finom kézmozgásokat igényel. Tévedtem. 2 nap kellett neki, hogy elsajátítsa, és azóta nagyon szeret vele játszani. Ezt még az első napokban vettem fel, azóta már minden "fogást" egy "HOPPÁ" csatakiáltás kísér! :-)