Beszoktatás - 1. hét

Kedden elkezdtük a bölcsit! 

Első nap csak 1 órát voltunk ott, Lackó láthatóan jól érezte magát, barátkozott a gyerekekkel és Ildi nénivel is. Második nap Apa vitte a bölcsibe (- mivel én hivatalos eltávon voltam). Féltünk ettől, hogy ez be fog zavarni, hogy nem én viszem, de igazából elmesélésük alapján nagyon jól érezték magukat együtt - Apa és Fia. Rengeteg élményt meséltek, ami a bölcsiben történt velük! 

A harmadik napon már eljutottunk oda, hogy fél 10-12-ig voltunk ott, és ebből 10 percre ki kellett mennem a folyosóra. Persze nehogy azt képzeljétek, hogy a két és fél órán keresztül velem van a gyerek, ha bent vagyok! Szó sincs róla! Tekereg össze-vissza, játszik Ildi nénivel és/vagy a gyerekekkel. Néha odasandít, hogy megvagyok-e még, de arra nem különösebben tart igényt, hogy én játsszak vele, csak egyszer-egyszer. 

A negyedik napon pedig már több mint fél órára el kellett hagynom a bölcsit, és Ildi néni ebédeltette meg Lacust. 

Hát itt tartunk 4 nap után, és bevallom, részben nagyon örülök ennek a gyerekbarát megközelítésnek, hogy a lehető legfokozatosabban szoktassuk be a gyereket, de azért átélve a 4 napot, kicsit lassúnak tűnik a tempó. Főleg azért, mert úgy látom, hogy Lackó felől aztán simán mehetne gyorsabban is a dolog, mert egyelőre nagyon pozitívan reagál, hiszen ha kimegyek, akkor sincs semmi baj. Persze a neheze még biztosan most jön, mert majd az ott alvás lehet, hogy kiveri nála a biztosítékot, de most még simán megy minden. Viszont nem értem, hogy miért kell 3 órát ott ülnöm, és néznem, ahogy játszik, ha nem tart rám igényt... Na mindegy, nem akarom én a gondozónő kompetenciáját megkérdőjelezni, biztosan érti a dolgát, és tudja az okokat, amiért így csináljuk. Csak azt nem tudom, hogy szept. 5-én hogy állok munkába, de remélem ezt is megoldjuk vhogy...

Egyébként Ildi nénit egyelőre nagyon megszerettük! Én is, mert szimpatikus, kompetens, kedves, körültekintő, szeretetreméltó. (Vizuális típusúak kedvéért: egy fiatal, 35 körüli nő, barna rövid hajjal és vékony testalkattal.) Lackó már második nap Ildi néni ölébe ült és az arcát simogatta, szóval nagyon hamar kialakult a kötődés, és látom, hogy szereti. Eddig egyébként ez a legrosszabb érzés számomra a bölcsiben, hogy látom, egy "másik anyának" tekinti, és úgy ül bele az ölébe, ahogy nekem szokott, és úgy simogatja, ahogy engem szokott... Persze másfelől ennek örülök is nagyon, mert ha megszereti Ildi nénit, akkor szeretni fog odajárni, és én is nyugodt leszek, hogy jó helyen van. Csak anyai szívemnek szorító érzés, hogy mást is úgy szeret, mint engem... (Jó, tudom, nem úgy, csak hasonlóképpen...)

Úgyhogy a korábban emlegetett nagy sírások (akár részéről, akár részemről) még váratnak magukra, egyelőre boldogan megyünk és jövünk a bölcsiből. Jövő héten ismét beszámolok a történtekről! Addig is íme pár friss fotó! 

 Balaton - azaz Lackó-nyelven a "kicsi tenger" 

(ez van, ha a gyerek előbb fürdik a tengerben, mint a Balatonban)

"Bukósapka" - ahogy Lacus mondja

 "Anya, te nem szállhatsz fel a gőzmozdonyra!" (BKV Múzeum)

COWBINO - szintén a BKV Múzeumban

Húsvétolás

A tavalyi húsvétról csak annyi emlékem van, hogy akkor sikerült először Lackót igazán megnevettetni, még csak 4 hónapos se volt... Idén meg már igazi nagyfiú, aki locsolkodni ment.

Na de kezdjük az elején. Otthon igyekeztünk húsvéti hangulatot teremteni, próbálkoztam a természetes alapanyagú tojásfestéssel, de végül csak a hagymahéj bizonyult hatékonynak. Az ünnepi asztal valahogy így festett, ahogy a két szélső képen látszik.

Már szombaton elkezdődött a húsvétolás, mert délelőtt néhány lakótelepi családdal együtt elmentünk egy közeli erdő-mező szélére, ahol az egyik Apuka előre eldugdosta a tojásokat, hogy aztán az érkező gyerekek megkereshessék, amit hivatalosan A NYUSZI rejtett el, akarom mondani tojt oda! :-) Összesen 6 darab 2-3 éves kisfiú és kislány kereste és gyűjtötte vödörbe izgatottan a "talált tárgyakat". Lacusunk volt a legkisebb, így ő "nem volt versenyben", de azért egy tojást (krepp nyusziba csomagolva) - a segítségemmel - ő is megtalált. Nagyon aranyosak voltak a Kicsik, és örültem (és köszönöm), hogy részesei lehettünk ennek a "házi programnak", mert szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekeknek átadjuk a hagyományokat, és ezeket az ünnepi szokásokat.

Szombaton délután pedig, az egyik közeli játszótérre hoztak pónilovakat, tyúkokat, törpenyulakat és nagy igazi nyulakat is, így ezt sem hagytuk ki, és megmutattuk a "tanyát" Lacusnak. A nagy nyuszit meg is simogatta, de sajnos kép nem készült róla. 


Vasárnap templom után egy fél napot Balatonon töltöttünk az anyai Nagyszülőkkel. A legnagyobb attrakció a halakkal való kaland volt, aminek ugyan semmi köze a húsvéthoz, csak hát mivel a Papa horgászik, így aztán alig várta, hogy az unokájának megmutathassa a halakat, amiket fogott. Hát a halacskák igen nagy sikert arattak Lackónál, a videók is erről tanúskodnak.

Az ugyan már nem lett felvéve, de gondolom mondanom sem kell, hogy nem csak a halas ujját vette a szájába, hanem a kishalak fejét is... Az ember nem tud olyan gyors lenni, mint ő, így nem tudja megakadályozni, hogy ne történjenek ilyen "balesetek". Na jó, persze nem lett semmi baja a gyereknek, meg nem is nyelte le semmijét a halnak, de azért elég gusztustalan... :-S

Hétfőn pedig az apai Nagyszülőknél voltunk, mert a locsolkodás itt nagy hagyományokkal bír. Mivel a család elég nagy, ezért szinte elmegy vele az egész nap, és hát idén már Lackót is büszkén vitte magával locsolkodni az Apukája és a Nagypapája. Sajnos erről nincsenek képeim, mivel én nem voltam jelen, a fiúk meg nem fényképeztek. Különösebb sztorit sem meséltek, hogy mi hogyan történt, de állítólag Lacus is nyomta a kölnisüveg (é. parfüm) nyomnivalóját. :-) Így meglocsolta  Anyukáját, Nagymamáit, apai Dédijét, másodunokatestvéreit,  olyan rokonokat Apa ágán, akiknek nem tudom a hivatalos megnevezését, és végül de nem utolsó sorban Bíborkát és anyukáját. Verset még nem tudott mondani, de majd jövőre kettőt mond, kárpótlásul. :-) És akkor talán már több csokoládé elfogyasztását is megengedjük neki, mert a most gyűjtött csokicsodák 99%-át a szülei fogják elfogyasztani... Köszönjük! :-P