2011. augusztus 26., péntek

Beszoktatás - 1. hét

Kedden elkezdtük a bölcsit! 
Első nap csak 1 órát voltunk ott, Lackó láthatóan jól érezte magát, barátkozott a gyerekekkel és Ildi nénivel is. Második nap Apa vitte a bölcsibe (- mivel én hivatalos eltávon voltam). Féltünk ettől, hogy ez be fog zavarni, hogy nem én viszem, de igazából elmesélésük alapján nagyon jól érezték magukat együtt - Apa és Fia. Rengeteg élményt meséltek, ami a bölcsiben történt velük! 
A harmadik napon már eljutottunk oda, hogy fél 10-12-ig voltunk ott, és ebből 10 percre ki kellett mennem a folyosóra. Persze nehogy azt képzeljétek, hogy a két és fél órán keresztül velem van a gyerek, ha bent vagyok! Szó sincs róla! Tekereg össze-vissza, játszik Ildi nénivel és/vagy a gyerekekkel. Néha odasandít, hogy megvagyok-e még, de arra nem különösebben tart igényt, hogy én játsszak vele, csak egyszer-egyszer. 
A negyedik napon pedig már több mint fél órára el kellett hagynom a bölcsit, és Ildi néni ebédeltette meg Lacust. 
Hát itt tartunk 4 nap után, és bevallom, részben nagyon örülök ennek a gyerekbarát megközelítésnek, hogy a lehető legfokozatosabban szoktassuk be a gyereket, de azért átélve a 4 napot, kicsit lassúnak tűnik a tempó. Főleg azért, mert úgy látom, hogy Lackó felől aztán simán mehetne gyorsabban is a dolog, mert egyelőre nagyon pozitívan reagál, hiszen ha kimegyek, akkor sincs semmi baj. Persze a neheze még biztosan most jön, mert majd az ott alvás lehet, hogy kiveri nála a biztosítékot, de most még simán megy minden. Viszont nem értem, hogy miért kell 3 órát ott ülnöm, és néznem, ahogy játszik, ha nem tart rám igényt... Na mindegy, nem akarom én a gondozónő kompetenciáját megkérdőjelezni, biztosan érti a dolgát, és tudja az okokat, amiért így csináljuk. Csak azt nem tudom, hogy szept. 5-én hogy állok munkába, de remélem ezt is megoldjuk vhogy...

Egyébként Ildi nénit egyelőre nagyon megszerettük! Én is, mert szimpatikus, kompetens, kedves, körültekintő, szeretetreméltó. (Vizuális típusúak kedvéért: egy fiatal, 35 körüli nő, barna rövid hajjal és vékony testalkattal.) Lackó már második nap Ildi néni ölébe ült és az arcát simogatta, szóval nagyon hamar kialakult a kötődés, és látom, hogy szereti. Eddig egyébként ez a legrosszabb érzés számomra a bölcsiben, hogy látom, egy "másik anyának" tekinti, és úgy ül bele az ölébe, ahogy nekem szokott, és úgy simogatja, ahogy engem szokott... Persze másfelől ennek örülök is nagyon, mert ha megszereti Ildi nénit, akkor szeretni fog odajárni, és én is nyugodt leszek, hogy jó helyen van. Csak anyai szívemnek szorító érzés, hogy mást is úgy szeret, mint engem... (Jó, tudom, nem úgy, csak hasonlóképpen...)

Úgyhogy a korábban emlegetett nagy sírások (akár részéről, akár részemről) még váratnak magukra, egyelőre boldogan megyünk és jövünk a bölcsiből. Jövő héten ismét beszámolok a történtekről! Addig is íme pár friss fotó! 

 Balaton - azaz Lackó-nyelven a "kicsi tenger" 
(ez van, ha a gyerek előbb fürdik a tengerben, mint a Balatonban)


"Bukósapka" - ahogy Lacus mondja


 "Anya, te nem szállhatsz fel a gőzmozdonyra!" (BKV Múzeum)


COWBINO - szintén a BKV Múzeumban

2011. augusztus 8., hétfő

Terápiás nyaralás

Leszoktam a betegségek hosszas taglalásáról, annak a sajnálatos ténynek köszönhetően, hogy Lackó havonta beteg. Röviden ennek egyre biztosabban az az oka, hogy nagyobb az orrmandulája a kelleténél, ezért nem szellőzik a fülkürt és az egyéb járatok, ezért a váladék sosem ürül ki teljesen és újra és újra begyullad. 2 hete ez olyan formát öltött, hogy úgy megdagadt az orrmandulája és a torokmandulája is, hogy gyakorlatilag alig kapott levegőt, nem tudott aludni, enni, inni, cumizni - csak nagy nehézségek árán. Nem részletezem, de az a lényeg, hogy mindezek mellett és ellenére úgy döntöttünk, hogy nyaralni megyünk. Tekintettel az itthoni őszi időjárásra, kerestünk inkább egy very-very last minute görög utat, és így kerültünk egyik pillanatról a másikra Kréta szigetére.
Lacus érkezésünk utáni másnap már nem horkolt, kapott normálisan levegőt, végigaludta az éjszakát -
vagyis normalizálódott az állapota, és tünetmentes lett. Gyanítom, hogy a sós tengervizes, párás levegő játszott közre a gyors gyógyulásban... 
Egyszóval testileg hamar összejött a nyaralás terápiás hatása, részben Lacus irányában, részben irányunkban is, hiszen végre mi is aludhattunk éjjel. A testi regenerálódást pedig természetesen hamar követte a lelki terápiás hatás is, amely rám nézve már igencsak kellett (- ennek közvetlen környezetem a megmondhatója).
A nyaralás alatt egyébként minden körülmény tökéletes volt: a szállás, a kaja, a tenger, az utazás, a napjaink, és az időjárás is (némi túlzott szélfúvást leszámítva). Szóval tényleg gondtalan és tökéletes kiruccanás volt! De beszéljenek helyettem inkább a képek!

 A TÁJ


 MEGÉRKEZÉS HERAKLIONBA A REPTÉRRE


 HOMOKREPÜLŐ


 "AZ ÉN NEVEM, AZ ÉN NEVEM KUKORICA, KUKORICA JÁNOS..."


 A 11 EURÓS VÍZI JÁRGÁNY, MELYET CSAK A PARTON HASZNÁLTUNK, A FÉRJ LEGNAGYOBB BOSSZÚSÁGÁRA...


 A FÜRDŐNADRÁG A LÉNYEG


 SZÉP GÖRÖG CSÓNAKOK


 LACKÓ MÉRETŰ BARLANGOK - EGYKOR HIPPIK LAKTAK BENNE




 A TENGERPART EGY ÓRIÁSI HOMOKOZÓ


 A NAGY MŰ BY APA


 FUTÁS A TENGERBEN


BULIHULIGÁN