Az elmúlt egy hétben többször is voltam olyan lelkiállapotban, amit szerettem volna ide a blogra zúdítva megosztani veletek. Így utólag nem bánom, hogy nem tettem, mert most higgadtabb fejjel tudok írni róla, és nem is lesz olyan keserű...
Úgy tűnhet a kedves olvasóknak, hogy mindennapjaink édeni idillben zajlanak, mert mindig csak a vidám és pozitív dolgokról írok. Egyrészt valóban így van, nagyon is pozitív hangulatú és idilli napjaink vannak általában, másrészt pedig nem szeretnék ezen a felületen rendszeresen panaszkodni. De ha betegségek gyötörnek bennünket, akkor elszáll az idill... Mostanában pedig bőven kijutott belőlük.
Kezdődött egy kullanccsal, ami Lacus jobb térdhajlatába fúrta be magát, miután a zsír újonnan megvett fémvázas háti hordozóval kirándulni voltunk a Dera-szurdoknál! A túrázás remekül sikerült, Lacus is nagyon élvezte, a szokásos idill... egészen estig, amikor észrevettük a kis vérszívót. Pánik, internet, YouTube videók a kullancs kiszedéséről, szomszédasszony segítsége, és a kullancs sikeres eltávolítása. (Sosem volt még egyikőnknek sem kullancsa...) Őszintén reméljük, hogy ártalmatlan volt mindkettő (mert ugye sokáig lappanghat még), ugyanis Apa térdhajlatában is volt egy. Azóta már a kullancs elleni védőoltást is mérlegre tettük...
Aztán a következő napon egész nap undorító zöld váladék jött Lackó szeméből. A kamilla kevés volt rá, másnap elvittem orvoshoz: kötőhártya-gyulladás - középfülgyulladás párosítás. "Fincsi!" Előbbi 2-3 nap alatt rendbe jött, utóbbi úgy tűnt, hogy szintén rendbe jött, volt is 2-3 egészséges napunk. Aztán újra fülfájás, köhögés, takony, láz... antibiotikum. Ez zajlik most, hál istennek a 6. éjszakán már tudtunk is aludni, az előtte lévőkön csak 2-3 órát, darabokban...
Mindez nem is lenne talán annyira szörnyű, mint amennyire az volt, mert hogy közben persze én is megbetegedtem. Torokfájás, 2 napig ízületi fájdalom, és köhögés még mindig. Betegen beteget ellátni igazán nehéz. Ráadásul képtelen volt javulni az állapotom, mert a Lacus betegsége miatt okozott stressz és kialvatlanság nem kimondottan erősítette a szervezetem, annál inkább gyengítette.
Mára már nagyjából jól vagyunk, javulófélben.
A háziorvosunk semmi különöset nem mond, csak hogy Lackó vélhetően érzékenyebb a felső légúti vírusokra. És hogy ne keseredjek el, mert van olyan betege, aki soha nem tünetmentes, magyarán mindig beteg... Sovány vigasz ez, bár kétségtelen, hogy egyéb babás blogokban én is - a miénkhez képest - sokkal rosszabb történeteket olvasok a gyerekek betegségeivel kapcsolatban. De azért látom a másik oldalt is: olyan ismerősünk is akad több is, akinek meg szinte soha nem beteg a gyereke! Szerencsések!
(A mostani vírust egyébként gyanús, hogy a játszócsoportban szedtük össze, mert Gabi, Lacus barátja is beteg lett ugyanígy, mint mi, és pénteken együtt voltunk a játszócsoportban. Gabi szombaton lett beteg, Lacus vasárnap... De igazából lényegtelen is, honnan szedtük, mert nem zárkózhatunk be a lakás 4 fala közé, kell a levegő, a játszótér, a gyerektársaság, és minden ilyesmi...)
Szóval mindennek a sava-borsa a jövőre vetítve pedig az a költői kérdés, hogy: ÉS MI LESZ A BÖLCSIBEN? Vagy profitálunk az eddigi betegségekből, és erősebben megyünk bölcsibe, vagy a nemzetközi helyzet fokozódni fog, és még többet leszünk betegek? Izgalmas jövő áll előttünk, és nyilvánvalóan nehéz és kemény időszakok. Próbálom magam más, lightosabb felfogás felé terelni, a betegségeket nem tragédiaként felfogni, hanem "szükséges rosszként" értelmezni, hiszen ez úgyis elkerülhetetlen, ezért felesleges agyon aggódni magam rajta. Csak nehéz ezt megtenni, amikor egy csepp, magatehetetlen gyermek 39 fokos láza csak 2 kúptól megy le, és majd' 4 órányi szenvedést okoz neki...
Hát így vagyunk mi ezzel, de hát ha a betegség nem lenne, akkor tényleg csak idill lenne... Ez pedig nem lehet, mert tudjuk, hogy "az élet olyan, mint egy doboz bonbon..."!
Mára már nagyjából jól vagyunk, javulófélben.
A háziorvosunk semmi különöset nem mond, csak hogy Lackó vélhetően érzékenyebb a felső légúti vírusokra. És hogy ne keseredjek el, mert van olyan betege, aki soha nem tünetmentes, magyarán mindig beteg... Sovány vigasz ez, bár kétségtelen, hogy egyéb babás blogokban én is - a miénkhez képest - sokkal rosszabb történeteket olvasok a gyerekek betegségeivel kapcsolatban. De azért látom a másik oldalt is: olyan ismerősünk is akad több is, akinek meg szinte soha nem beteg a gyereke! Szerencsések!
(A mostani vírust egyébként gyanús, hogy a játszócsoportban szedtük össze, mert Gabi, Lacus barátja is beteg lett ugyanígy, mint mi, és pénteken együtt voltunk a játszócsoportban. Gabi szombaton lett beteg, Lacus vasárnap... De igazából lényegtelen is, honnan szedtük, mert nem zárkózhatunk be a lakás 4 fala közé, kell a levegő, a játszótér, a gyerektársaság, és minden ilyesmi...)
Szóval mindennek a sava-borsa a jövőre vetítve pedig az a költői kérdés, hogy: ÉS MI LESZ A BÖLCSIBEN? Vagy profitálunk az eddigi betegségekből, és erősebben megyünk bölcsibe, vagy a nemzetközi helyzet fokozódni fog, és még többet leszünk betegek? Izgalmas jövő áll előttünk, és nyilvánvalóan nehéz és kemény időszakok. Próbálom magam más, lightosabb felfogás felé terelni, a betegségeket nem tragédiaként felfogni, hanem "szükséges rosszként" értelmezni, hiszen ez úgyis elkerülhetetlen, ezért felesleges agyon aggódni magam rajta. Csak nehéz ezt megtenni, amikor egy csepp, magatehetetlen gyermek 39 fokos láza csak 2 kúptól megy le, és majd' 4 órányi szenvedést okoz neki...
Hát így vagyunk mi ezzel, de hát ha a betegség nem lenne, akkor tényleg csak idill lenne... Ez pedig nem lehet, mert tudjuk, hogy "az élet olyan, mint egy doboz bonbon..."!
