Kezdem a szobatisztasággal, mert az egy régi történet, csak még nem számoltam be róla. Már hónapok óta bilizgettünk, aztán a január-februári itthonlét eredményezte, hogy komolyan dolgoztunk azon, hogy a pisilés legalább menjen... (Apa még pénzjutalmakat is beígért egy-egy bilitartalomért a Gyereknek, aztán megbeszéltük, hogy pedagógiai szempontból ez nem túl jó... :-)
Szokásos, kisebb-nagyobb sikerek és kudarcok mentén haladtunk, de már a feladás határán voltam 2 hónap után, mikor egy vasárnap délelőtt, 2 óra alatt 3 váltás ruhát cseréltünk. (Gondoltam hagyom a francba, nem erőltetem én ezt, mert amit a pelus árán megspórolok, azt elköltöm mosásra... ) De úgy alakult, hogy másnap bölcsibe mentünk, és mondtam Ildikónak (gondozónő), hogy szeretném kérni, hogy csak alváshoz kapjon pelust, és napközben pisiltessék a kis wc-be. Ildikó tök jófej volt, mondta, hogy persze, és maximálisan támogatott bennünket. Úgyhogy a bölcsiben eltelt 1 hét úgy, hogy naponta 2-3 váltás ruhát elhasználtunk, mert hogy szólni tudott a Drágám, de tartani még nem sokáig bírta, így mire kiértek a wc-hez, már általában becsurgott. 1 hét alatt viszont úgy megszokta, és megtanulta tartani a pisit, hogy azóta nincs szükség váltás ruhára. :-) Az alváshoz még használunk pelust, és a "nagydologhoz" is (bár néha az is megy a bilibe).
Szokásos, kisebb-nagyobb sikerek és kudarcok mentén haladtunk, de már a feladás határán voltam 2 hónap után, mikor egy vasárnap délelőtt, 2 óra alatt 3 váltás ruhát cseréltünk. (Gondoltam hagyom a francba, nem erőltetem én ezt, mert amit a pelus árán megspórolok, azt elköltöm mosásra... ) De úgy alakult, hogy másnap bölcsibe mentünk, és mondtam Ildikónak (gondozónő), hogy szeretném kérni, hogy csak alváshoz kapjon pelust, és napközben pisiltessék a kis wc-be. Ildikó tök jófej volt, mondta, hogy persze, és maximálisan támogatott bennünket. Úgyhogy a bölcsiben eltelt 1 hét úgy, hogy naponta 2-3 váltás ruhát elhasználtunk, mert hogy szólni tudott a Drágám, de tartani még nem sokáig bírta, így mire kiértek a wc-hez, már általában becsurgott. 1 hét alatt viszont úgy megszokta, és megtanulta tartani a pisit, hogy azóta nincs szükség váltás ruhára. :-) Az alváshoz még használunk pelust, és a "nagydologhoz" is (bár néha az is megy a bilibe).
A provokálás egy új jelenség, pár napja gyakorolja előszeretettel, és nagyon keményen feszegeti a határokat. Csinál valamit, amit nem szabad (pl. fém autóval üti a tükröt...). Ilyen esetekben ez a szokásos felállás:
Anya: Légyszi ne, mert... (szentbeszéd1)
L: tovább csinálja
Anya: Mondtam, hogy ne, mert... (szentbeszéd2)
L: tovább csinálja
(...) - egyszer csak elfogy a türelem
Anya: Ha még egyszer, elveszem!
L: Jó, vedd el, tessék! (odaszalad hozzám, nyújtja az elvenni valót, és mire hozzáérne a kezem, elrántja, és elszalad vele...)
Ehhez hasonló provokációt naponta többször produkál. Ha valamivel "megfenyegetem", akkor önként vállal mindent: felajánlja, hogy megy magától büntibe, felajánlja, hogy odaadja a tárgyat, amit el akarok venni... stb. De amikor tényleg megteszem (és elveszem vagy büntibe küldöm), akkor krokodilkönnyekkel sír, mint aki nem érti, hogy miért is történt mindez. Szóval nagyon érdekes játszmákat játszunk manapság, mint kihívást élvezem, mert tökre érdekel, hogy mi játszódik le benne ilyenkor...
Két provokáció között meg újabban elejt egy-egy olyan mondatot nekem, hogy "Szép hajú vagy, Anya!" (és megsimogatja), "Nagyon szép vagy, Anya!", "Te vagy a gyönyörűm!" - mondja nekem... Hát ilyenkor persze olvadok, és rendre eszembe jut a freudi Oidipusz-komplexus... Mindenesetre feleségül venni egyelőre még nem akar... :-)
A mű címe: Eketepekete
A mű címe: Zöld erdőben jártam
