Merre van az arra?

Van az úgy, hogy a szülő ember elkezd azon filozofálni és gondolkodni, hogy milyen személyiségű a gyereke, mit lehetne belőle kihozni, és hogyan fog tudni boldogulni az életben ezzel a személyiséggel... Főleg akkor gondolkozunk el ilyesmin, amikor tanúi vagyunk egy-egy gyerekek közötti konfliktusnak, és látjuk, hogy mennyire nagyon különbözőek.

Lackó személyiségének jellemzésébe nem megyek bele mélyen, mert akik olvasnak minket, vélhetően jól ismerik a szüleit. :-) Ennek következtében sejthető, hogy milyen a gyerek: önzetlen, jószívű, szerény, visszahúzódó, alázatos - mindezt mi csak úgy szoktuk magunk között összefoglalni, hogy TÚL JÓ, TÚL RENDES ehhez a világhoz... Mindez a játszótéren úgy nyilvánul meg, hogy odamegy a másik gyerekhez, és megkérdezi tőle (!), hogy elveheti-e az x játékot, hogy kipróbálhassa. (Akinek van gyereke, tudja, hogy a legtöbb csak megy és elveszi, nem udvariaskodik - de ez persze egy darabig életkori sajátosságuk is.) Aztán ha valamit kérnek tőle, gondolkodás nélkül odaadja. Ha pedig elveszik tőle a játékot, hagyja magát, és keres magának helyette egy másik játékot - okos enged, szamár szenved elven. 

Nem akarok abba a mélységbe se belemenni, hogy a mai világban milyenek az emberek, és kik érvényesülnek... De egy biztos, általában nem az olyan személyiségek, mint Lacus. Persze ezzel nem "temetni" akarom a gyerekünk jövőjét, és azt állítani, hogy belőle nem lesz semmi, mert túl rendes... Szó sincs erről! Egyszerűen csak foglalkoztat a kérdés, hogy vajon szükséges volna-e nevelési stratégiát váltanom, és arra tanítanom, hogy ő is vegye el, hogy ő is üssön oda, hogy ő is legyen önző és törtető. A kutya azonban azt hiszem ott van elásva, hogy ha szükséges is lenne, személyiségemből adódóan képtelen lennék a fentiekre nevelni... Így viszont egyelőre rosszul esik, hogy annak ellenére, hogy ő a rendes(ebb), mégis ő marad mindig alul: őt cibálják, őt nyaggatják, őt leckéztetik... - mert kicsi (termetre) és mert túljó. Hát hol van itt az igazság? 

Ui.: Mielőtt bárki kétségbe esne, semmi komoly nem történt, csak a héten túl sok volt neki a konfliktusa, amit én is láttam, ezért a friss élményekből táplálkozó bejegyzés. De azért nem kell őt félteni, mert vissza tud vágni, csak nem eléggé... ha mást nem, hát azt mindenképp meg kell tanítanunk neki, hogy védje meg magát! Jól gondolom?