2012. november 14., szerda

Vajon meddig tart?

Minden egy őszbe hajló, szeptember 22-i napon kezdődött a Margitszigeten... Lacus akkor volt hajlandó először lóra ülni, és Zsuzsit, a pónit érte ez a kiemelt megtiszteltetés. 

Sosem erőltettük a lovaglást, sosem erőszakoskodtunk, hogy üljön föl, csak annyit tettünk, hogy 2-3 havonta kijártunk egy csobánkai lovardába nézelődni, lovalakat etetni, cicákat simogatni... stb. Mert hogy mit tegyen egy panelgyerek, hol ismerkedjen házi állatokkal az állatkereten kívül - hát gondoltuk egy autentikus lovardai környezet csak jó lesz rá, hogy élőben is lásson állatokat, és meg merjen simogatni akár egy cicát is. Itt szeretett bele Íziszbe, aki egy fehér póniló. Azóta minden lovat - a szerepjátékok közben - Ízisznek nevez, pedig az elmúlt alig két hónapban ült már Luigi-n, Bajnokon, Rico-n, Zsuzsin, Jenna-n, Sárgán és Junior-on is (talán nem hagytam ki senkit).







Talán a videók is visszaadják egy kicsit, hogy amikor a lovon ül, fülig ér a szája és nagyon boldog. Az nem látszik, de mi látjuk élőben, hogy Lackó kellemesen el is társalog mindegyik, számára idegen lovász bácsival, aki vezeti őket.

 A ló neve: Sárga, a lovas: PL

 Igazán csinos

A ló neve: Luigi, a lovas még mindig PL

 Segít bevezetni Rico-t az istállóba

 Ismerkednek

Pufferolnak

Ahogy az egyik videón hallatszik is, édesapja igazi magyar embert szeretne faragni kisfiából (hiszen ahogy a mondás is tartja: "lovas nemzet a magyar"), úgyhogy ha rajta múlik, Lackó rendszeresen fog lovagolni járni. Bízzunk be, hogy az ő lovak iránti szerelme sem múlik el egyhamar!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése