Csupa olyan dolog történt a héten, amitől többet vártunk, de mégsem lett az, ami...
Először is, részt vettünk a MüPa-ban a karácsonyi Ringatón. Míg bejutottunk a terembe, ahol a foglalkozást tartották, kétszer is elvették a kedvemet az egésztől. Először a parkolóházban akasztott ki az ember, aki igazi köcsög módjára közölte velem, hogy "csak egy kicsit van rossz helyen, hölgyem!". Mondta ezt úgy, hogy minek után nem volt bérletem a parkolóházba, ezért a jegyes sorompóhoz álltam, de szerinte a bérleteshez kellett volna... Most akkor nem ő a hülye, aki hülyeséget ír ki?
Aztán jött az "ajtónálló" fiatal srác, aki ellenőrizte a ringatós belépőjegyeket. Nekünk internetről nyomtatott jegyünk volt, de mivel minden színházba így szoktunk menni, ezért nem gondoltam, hogy itt ki kell váltani a pénztárban a nyomtatott jegyet normálisra. (mellesleg ez óriási baromság, minek ennyi papírt pazarolni?!) Szóval az "ajtónálló" suhanc is igazi köcsög hangon közölte velem, hogy "legközelebb ki kell váltani a jegyet a pénztárban"... Miért nem tudnak az emberek normális hangnemben beszélni egymással?!
Na ilyen remek előzmények után kezdődött el a Ringató foglalkozás... ami szintén nem tetszett annyira, mint ahogy azt vártam. (Tudom, én vagyok a hibás, minek vannak elvárásaim...) Én azt hittem, hogy karácsonyibb lesz a hangulat - mondjuk egy kis dekorációval, vagy csupán azzal, hogy több karácsonyi dalt énekelünk. Jó, azért nem volt rossz, csak Lackó sem volt a topon, elég álmos volt, úgyhogy nem nagyon lehetett vele játszani. De azért örülök, hogy elmentünk, legalább volt program, meg Bíborkáékkal is együtt voltunk egy kicsit. :-)
A másik fontos történés az volt a héten, hogy Lacus oltást kapott. Már 8 hónappal ezelőtt is dilemmáztam róla, hogy vajon kell-e nekünk a pneomococcus oltás vagy sem... Akkor úgy döntöttünk, hogy nem kell. Aztán itt az őszi 2 hónapig tartó betegségsorozat végén a doktornénink megint említette, hogy mi lenne ha mégis megkapná... Nem volt erőszakos, nem győzködött továbbra sem (ezt tisztelem benne). Érveltünk, beszélgettünk róla... Apa továbbra sem akarta, én meg igen. Hetekig nem döntöttünk ismét... aztán én úgy döntöttem, hogy döntök, és kapja meg ezt az ingyenes oltást, mert talán kivédhetők vele a felsőlégúti betegségek. De nem szeretnék belemenni megint az érvelésbe. Inkább elmesélem, hogy tökre izgultam már órákkal azelőtt, hogy a doktornéni jött volna oltani. Tiszta izgalom voltam, hogy mi lesz, hogy sírni fog, hogy fájni fog neki... stb. (Nem tudom egyébként, hogy miért, mert az eddigi oltásoknál sem volt semmi, de mondjuk akkor még picike volt, most meg már azért nagyon értelmes...) Na de ez a lufi is eldurrant, mert semmi különös nem volt. A szúrásnál felsírt a gyöngyöm, de sztem csak meglepődött. Pár perc alatt megvigasztalódott, aztán már bohóckodott is tovább, és barátkozott a doktornénivel. Úgyhogy be van oltva a pneomococcusok ellen is.
És ha már a lufiknál tartunk, volt még egy: csütörtökön Ákos koncerten voltunk Apával, mert adakoztunk Böjte Csaba testvérnek és árváinak... Aki olvas, tudja, hogy családilag nagy becsben tartjuk Ákos munkásságát! :-) Ez továbbra is így van, de ez a koncert most nem durrant akkorát, mint amilyenre számítottunk...
Hát így telt eddig a hetünk, nem tudom, hogy a hétvége tartogat-e még lufikat, de meglátjuk. Készülünk a karácsonyra, és a SZÜLINAPRA! :-) Ja, meg az uncsitesók fogadására, mert végre - hosszú évek után újra - együtt karácsonyozhatunk a Bátyámékkal, és így Lackó is az uncsitesóival! Alig várom a jövő hetet!!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése