Mikulástalanul

Hát kérem szépen, botrány!!! A kisfiam úgy élte át élete első Télapó-ünnepét, hogy nem látott élő Mikulást! Csak könyvbe nyomtatottat, üvegre ragasztottat, csokoládéba öntöttet, plüssfigurába öltözöttet... Jó, bevallom, mi is hibásak vagyunk... Eleinte azt gondoltam, még 1 éves sincs a gyerek, mit érdekli őt, hogy Mikulás, meg ilyenek... Aztán hamar meggondoltam magam, és hirtelen szerettem volna, ha mégis csak lát egyet élőben is. Ez már késő volt ahhoz, hogy Apa beöltözzön mondjuk, és meglepjen minket (ő amúgy sem a meglepős fajta :-), így aztán gyorsan elmentünk egy bávásárlóközpontba délután, mondván, ott tuti lesz! NEM VOLT! "Szombaton, és vasárnap itt volt a Mikulás" - homályosítottak fel az információs pultnál, mire én azt a költői kérdést szegeztem nekik, hogy "De nem ma van Miklós nap?". Aztán elmentünk egy másik bevásárlóközpontba is, hogy hátha ott találkozhatunk VELE! DE OTT SEM VOLT! "Tegnap járt itt, ma nem tudjuk miért nem jött." - mondták ismét az információs hölgyek. 

Ezek után önvizsgálatot tartottam. Én tudom rosszul, hogy mikor jön a Mikulás?! Nálunk világ életemben 6-án jött, de tudom, ahány ház, annyi szokás. De mondjuk azért csak nem eretnekség azt gondolni a részemről, hogy esetleg 6-án össze lehet futni valahol a Mikulással, nem?! 

(Na de nem elég, hogy Lacus nem találkozott VELE, mellesleg még csokimikulást sem ehetett... hát ilyen gonosz Anya vagyok én...)

Sajnos céges Mikulás a családi körben nem adatott meg nekünk, de még inkább sajnos, hogy máshol sem tudtuk ŐT tetten érni. Jövőre okosabbak leszünk (a kisfiunk is!), úgyhogy beöltözés lesz (Apa, készülj!)... 

(Anya pedig megpróbálja túlélni ezt a lelki terhet, hogy a gyereknek nem adta meg, amit meg kellett volna...) Azért még szerencse, hogy  a gyerek nem tudja, hogy mit hagyott ki, úgyhogy így néz ki a mi, élő Mikulást még nem látott, ámde nagyon boldog kisfiunk! :-)