Hétfő óta egy újabb "alternatív terápiával" próbálkozunk Lacus konstansnak tűnő köhögésének mérséklésére, megszüntetésére. Sóbarlangba járunk!
Az ötlet régóta fogalmazódik bennem, de nem tudtam, hogy melyik, milyen típusú sóbarlangba érdemes menni. Tudtam, hogy van itt egy a lakótelepen, van egy a Minimanónál, meg a Visegrádi utcában... szóval csomó helyen, de vajon melyik mit tud?! Megpróbáltam tájékozódni a neten róla, de végül az az érv döntötte el a sóbarlangok vérre menő csatáját, ami a barátválasztásnál is a döntő érvek egyike: a hely közelsége! Vagyis a lakótelepit választottam, ahova bármikor elsétálhatunk 8 perc alatt.
Azt ugyanis egyik helyen sem garanátlja nekem senki, hogy a só valamelyik híres külföldi bányából érkezik, meg azt sem, hogy nem kevernek bele fele-fele arányban egy kis asztali sót is. :-) Azt sem garantálja egyik hely sem, hogy ez nekünk használni fog, és meggyógyul tőle a gyerkőc. (Persze ezt miért is garantálná, nem ismeri a kórképünket...) Arról pedig nem is beszélve, hogy minden sóbarlang egy biznisz is egyben, vagyis az ott lévő "hivatalnokok" úgyis azt mondják, hogy ez a legjobb eljárás, ez a legjobb só, ez a legtutibb hely... Hát ilyen körülmények között kellett döntenem, és így maradtam ennél a jelenlegi barlangnál.
Ami persze cseppet sem barlang, főleg nem egy parajdihoz képest! :-) (Valószínűleg ezért nevezi magát sószobának.) Egy lakótelepi ház aljában lévő üzlethelyiségben kerti székeken ülünk a világoszöld falak között, és azt a sós levegőt szívjuk, amivel egy gép "dolgozik", és ionizált formában a levegőbe juttatja. Közben a gyerekeket figyeljük, akik jönnek-mennek, hogy ne lépjenek egymásra, hanem szépen játszanak (együtt). Leginkább fapadosnak nevezném ezt a helyet, szóval egyáltalán nincs az a "sóbarlangban vagyunk, de jó nekünk"-feeling...
Na de ártani biztos nem árt, sem Lackónak, sem nekem, szerencsére a pénztárcánk is megengedi, hogy egy 10 alkalmas kúrát mint minimumot végigjárjunk, így most megvan 2 hétre a napi fix programunk. És persze azzal a nem mellékes hozadékkal, hogy megismertünk sorstársakat, akik betegségek, tünetek, kezelések tekintetében hasonló cipőben járnak mint mi. Így legalább csökken az az érzésünk, hogy csak mi vagyunk ilyen kehesek... :-) És egyébként nagyon jó kis csoport jött össze a mi időpontunkban, mert 5-en vagyunk anyukák a gyerekekkel, és 3 gyerek 1 éves, 2 pedig 10 hónapos, úgyhogy nagyon jól megértik egymást a lurkók, és az anyukák is aranyosak. (Nem azok a fajták, akik megsértődnek, ha a gyerekükhöz nyúl egy másik.) Ha már kimaradunk mostanában a Ringatós és a babaúszós közösségekből, legalább szereztünk egy újat. :-)
Ja, és 40 percet vagyunk a sóban, a gyerekek egész jól eljátszanak, de a végére már türelmetlenek, így az öltözködésnél nagy hisztik vannak. :-)
Azért milyen jó lenne, ha a parajdi sóbánya közelebb lenne! (a romantikus elvágyódás szólt belőlem...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése