Rendhagyó bejegyzés következik...

... mely csak úgy tűnik, hogy rólam szól, de a látszat csal! Olvasd csak! :-)  

Az elmúlt 1,5 napban kikapcsolódtam. Számomra ez azt jelentette, hogy a szakmámmal foglalkozhattam egy kicsit. A III. Oktatás-Informatikai Konferencia előadója és résztvevője voltam egyben. Amúgy is szeretem a konferenciákat, a hangulatukat, a vidékieket, a több naposokat, mindegy nekem. :-) De ez a mostani különösen tartalmas, örömteli és pozitív élmény volt, hiszen 1,5 éve nem volt ilyen élményem. 

Én nagyon szeretem a szakmámat és azt a tudományterületet is, amit úgy hívnak: oktatás-informatika.  Teljesen lényegtelen, hogy én miről adtam elő, és mivel foglalkozom ezen belül. Sokkal lényegesebb azonban, hogy mások mivel foglalkoznak, mit kutatnak pl a netgenerációról, milyen tapasztalataik vannak a közoktatásban vagy a felsőoktatásban, vagy éppen milyen szoftvereket használnak az oktatási folyamatban.  De ezekről sem szeretnék írni részletesen, mert akit érdekel, az utána tud nézni a neten, a konferencia weblapján. 

Hogy miért nem írok erről egy szakmai blogban, és miért a családit terhelem vele? A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert most először már nem csak pedagógusi identitásomban hallgattam a sok okos előadást, hanem szülői szerepben is. És ez egész más perspektívákat nyitott meg. Mondok egy egyszerű példát: hallgattam egy előadást a Deák Diák Általános Iskola jó gyakorlatáról, és nem (csak) azon gondolkoztam, hogy ez pedagógiailag mennyire nagyszerű, és hogy a tanítványaimat továbbra is vinni kell oda intézménylátogatásra, hanem azon (is) gondolkoztam, hogy a gyerekemet milyen jó lenne egy ilyen típusú, színvonalú iskolába járatni. (Csak ne a Józsefvárosban lenne...)

Szóval azt az összbenyomásomat és érzésemet szeretném megosztani, ami a 1,5 napban "új" volt nekem, vagyis a "szülői szemüveget". Ezt a blogot (még ha a rendszeres olvasók számán nem is látszik), sok anyuka és leendő anyuka olvassa. Azon gondolkoztam már a konferencián is, hogy ők vajon tudják-e, hogy a gyerekeink a NETGENERÁCIÓ tagjai. Vajon elolvassák-e Tari Annamária Y generáció című könyvét, hogy jobban megértsék, milyen az Ő generációjuk? Vajon fel fogják-e, fel tudják-e készíteni a gyerekeiket arra, amivel a "mindig-online-lét" jár? Vajon az "Idegen embernek sose nyiss ajtót!" mellett meg fogják-e tanítani nekik, hogy "Idegen embernek sose add meg a jelszavaidat!"? Lehet, hogy ezek triviális kérdések, és minden olvasóm azt válaszolja a fentiekre magában, hogy "hát persze!". Ha így van, annak őszintén örülök. És azt remélem, hogy a velem egykorú (leendő) anyukák már tényleg fel tudják majd készíteni a gyerekeiket a fenti kihívásokra. A nagyobb veszélyt inkább abban látom, hogy a most általános- és középiskolás diákokat nem készíti fel senki... hiszen az ő szüleik és tanáraik többsége kevésbé tájékozott ezen a téren. Mert ha jobban belegondolunk, az IKT (információs és kommunikációs technológiák) kultúra terjedésére az utóbbi évtizedben már nem az "apáról fiúra" száll paradigma  volt jellemző, hanem a "fiúról apára"... De hogy ne kanyarodjak el egy filozófikusabb irányba, inkább azt a vívódásomat hadd osszam még meg, amit a konferencia utolsó kerekasztal beszélgetése is tárgyalt: ez pedig a gyermekinformatika. Érdekes vita kerekedett, vagy inkább kerekedett volna, ha a vitapartnerek valóban partnerként kezelték volna egymást, és ha lett volna még idő... Abban ugyanis mindenki egyetértett, ebben a körben, hogy a számítógépnek és/vagy az interaktív táblának lehet helye már az óvodában is,  megtalálva az egészséges egyensúlyt a többi tevékenység között (ez már-már közhelynek számít sztem az IKT-val kapcsolatos beszélgetésekben). Arról azonban nem sikerült véleményt ütköztetni, hogy mi az az alsó korhatár, amikortól IKT eszközhöz érdemes engedni a gyereket, és hogy vajon érdemes-e csak azért a kezébe adni az okostekefonunkat vagy a notebook-unkat, mert egy gyönyörű, csillogó, örömteli gyermektekintetet kapunk cserébe. Szívesen hallgattam volna a szakemberek véleményét erről, de sajnos nem igazán jött ki a lényeg.

Én azt hiszem,hogy szülőként az lesz a legeslegfontosabb feladatom, hogy a gyerekemet megtanítsam értelmes célokra használni ezeket az okos technológiai eszközöket. Azzal már rég megbarátkoztam, hogy naponta akár több órát is a gép előtt fog ülni, de szeretném, ha ezt nem (csak) a facebook-ozás és az msn-ezés tenné ki. Szeretném majd ellenőrizni, hogy mit csinál, és őszintén remélem, hogy akkor  is lesz annyi tudásom ezen a területen, hogy tudok majd neki értelmes alkalmazásokat mutatni. (De az se baj, ha majd ő mutat nekem... :-) Azt a pillanatot pedig kíváncsian várom, amikor Lacus majd ide akar ülni mellém, és csinálni szeretne valamit a gépen/géppel. Egyelőre nem tévézik, és nem gépezik, de 1 évesen ez talán nem csoda. :-) (mellesleg erre most még tudatosan törekszünk is) 

És hogy milyen oviba meg iskolába fog járni a gyerek? Hát azt még nem tudom, de őszintén remélem, hogy addig még sok-sok ilyen konferencián lesz szerencsém részt venni, és a szakmai párbeszédek majd hozzásegítenek az okos döntéshez. :-)