Én nem tudom, hogy a szakirodalmak beszélnek-e ilyenről, de hogy nálunk az ADDIDE korszak tombol, az tuti! Tökéletesen ki tudja mondani (egyébként ez vmiért az első szavak egyike volt már hónapokkal ezelőtt), de nem csak azt jelenti, aminek látszik. Inkább azt jelenti Lacusnál, hogy: "akarom, szeretném". Ugyanis ezt mondja akkor is, ha fel akar mászni az ágyra, vagy ha oda kell adni neki egy magasan lévő tárgyat, vagy ha ki akar szállni az ágyból, szóval az akaratát fejezi ki vele. Tegnap előtt azt hittem megbolondulok, mert egész nap, megállás nélkül nyomta, és persze a legtöbbször még nyavalygással is jár, mert hát persze MOST, AZONNAL kell minden, a türelem, és a szükségletek késleltetése nem megy még... (Múltkor már odáig jutottam, hogy némi tudományosságot próbáltam vinni a magyarázatomba, és azt találtam mondani a gyereknek: "Lacus, tanuld meg késleltetni a szükségleteidet!" Apa jól kiröhögött, de én is ki szoktam őt, amikor így próbálja meg csillapítani a hisztiző gyereket: "Lacus, ne ess pánikba!" - forrás: Kőhalmi Zoltán.)
Hát szóval így vagyunk akarat terén. Amúgy meg élvezzük a tavaszt, ami Anyának a kedvenc évszaka! :-) Nagyokat sétálunk, figyeljük a természetet (hangyákat követünk, madarakat lesünk, bokrokat/virágokat szagolunk, kutyákat követünk, ééééés még mindig kavicsot eszünk - grrrrrr). Most már van élet a római parton is, és mivel én imádok oda lemenni, ezért újabban inkább ott töltjük az időt a játszótér helyett. Nagyot sétálunk oda-vissza, a Duna parton pedig csomó érdekes dolog van: lehet kacsákat nézni/etetni, hajókat/kajakosokat/motorcsónakokat figyelni, és persze kavicsot végre nem enni, hanem a vízbe dobálni. Tényleg imádunk ott lenni, most már Lacus is. Ma mondtam neki még itt a házunk előtt, hogy megyünk a Dunára, és kavicsokat dobálunk... stb., és persze megértette, mert már vagy ötödször megyünk, és ezért már itt a ház előtt elkezdte gyűjteni a kavicsokat, és szorongatta a csepp kezében, míg le nem értünk a Dunára. Hát így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése